VEZÉRCIKK – Öt nap maradt hátra a romániai államfőválasztás első fordulójáig, amelynek a rendszerváltás óta példátlan módon két magyar jelölt is nekivág.
2014. október 27., 20:202014. október 27., 20:20
Figyelembe véve a romániai magyarság számarányát, ismerve a többségi társadalomnak a kisebbségiekkel – elsősorban a magyarokkal – szemben viseltetett gyanakvását, leszögezhetjük: egyiküket sem „fenyegeti” a második fordulóba jutás „veszélye”.
Attól sem kell tartani, hogy az RMDSZ vagy az EMNP választási szereplése befolyásolja mondjuk a közösség bukaresti parlamenti képviseletét, így a magyar szavazók november 2-án mindenféle kényszert és nyomást félretéve választhatnak a két jelölt közül.
A vasárnapi megmérettetésnek sokkal inkább a két politikai alakulat szempontjából van tétje. Kelemen Hunor számára presztízskérdés, hogy ne szerezzen sokkal kevesebbet a 2009-es államfőválasztáson begyűjtött 370 ezer szavazathoz képest. De ez nemcsak őt, hanem az általa irányított szövetséget is teljesítménykényszer elé állítja, hiszen a Kelemen Hunorra leadandó voksok mennyisége határozza majd meg az alakulat két forduló közötti tárgyalási potenciálját, adott esetben pedig az újonnan felálló kormányban betöltött súlyát – vagy akár az ellenzékbe kerülését is.
Miután sikerrel vette a fő erőpróbát, a 200 ezer aláírás összegyűjtését, az EMNP nagyot már nem bukhat a vasárnapi választáson, amely elsősorban a szervezetépítés, az alakulat megismertetése terén kínál lehetőséget a párt számára. Amelynek a mostani kampánytól függetlenül érdemes megfontolnia, hogy az RMDSZ bírálata, a szövetséghez való állandó viszonyulás nem feltétlenül segíti elő a markáns, önálló pártimázs kiépítését.
Persze nem azt sugalljuk, hogy a néppárt viselkedjék úgy, mint az RMDSZ, és tudomást se vegyen politikai ellenfeléről. Eleget elárul az RMDSZ politikai filozófiájáról alelnökének minapi durva csúsztatása, miszerint a 14 államelnökjelölt közül a szövetség jelöltjén kívül egyetlen sincs, aki a következő években „pozitívan állna a kisebbségi kérdésekhez”.
Az ehhez hasonló, kizárólagosságra törekvő alapállás azért is elkeserítő, mivel lesz élet a kampány után is, amikor a közösséget érintő fajsúlyos kérdésekben mégis csak helye lenne végre a politikai párbeszédnek.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!