2010. április 19., 09:562010. április 19., 09:56
Emlékezzünk picit vissza a Romániában húsz évvel ezelőtt végigsöpört forradalom vérzivataros időszakára, amikor Erdély városainak utcáin románok és magyarok ölelkeztek össze, és nevezték egymást testvérnek a közös ellenség, a népnyúzó diktátor eltávolításának, a szabadság eljövetelének hírére. Talán Marosvásárhely fekete márciusa, talán a kisebbségekkel szembeni örökös gyanakvás továbbéltetése a bűnös abban, hogy az 1989-ben kicsírázott megbékélés nem igazán tudott szárba szökkenni, és a nemzetiségek közötti szolidaritás megnyilvánulására egyre kevesebbszer találunk példát azóta. Meglehet, a „mi” hasonlatunk kissé torz, ellenben tény, hogy az elmúlt évtizedekben bizony kevésszer kecsegtetett nagyobb remény a lengyel–orosz ellentétek elsimítására, a két nép közötti megbékélés megteremtésére, mint Lech Kaczynski tragikus oroszországi halála nyomán.
Sokatmondó például, hogy a két évvel ezelőtt beiktatott Dmitrij Medvegyev orosz elnök tegnap, a lengyel államfő temetése alkalmából látogatott először Lengyelországba (repülőgéppel, ami az európai légtérzár ismeretében rendkívüli, mondhatni hősies gesztus), egyetértve abban Donald Tusk kormányfővel, hogy a gyász egyesítette a lengyel és az orosz népet. Azt a két népet, amelynek emlékezetébe immár kétszeresen beleírta magát Katyn neve, azé az elátkozott helyé, ahol hetven évvel ezelőtt Lengyelország akkori, most pedig a harmadik köztársaság elitje pusztult el. Egy, a moszkvai politikával következetesen kemény államelnök elmúlása oda vezetett, hogy moszkvai polgárok gyertyát gyújtanak a lengyel áldozatok emlékére, sőt az orosz társadalom mintha kezdene más szemmel nézni arra a katyni mészárlásra, amelyet a lengyel történelemkönyvek „ugyanazon a lapon” emlegetnek, mint a magyarok Mohácsot vagy a Don-kanyart. Hogy a lélektani áttörésen túl mennyire vezet majd politikai közeledéshez az újkori katyni tragédia, azt most még roppant nehéz megjósolni, viszont fennáll a remény, hogy Lech Kaczynski tragédiája nyomán a múltbeli orosz–lengyel ellentéteket is békévé oldja az emlékezés.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok