2010. szeptember 17., 11:242010. szeptember 17., 11:24
A székely keresztapaként elhíresült, Csíkszeredát és környékét hosszú éveken keresztül rettegésben tartó vállalkozó első, 2004-ben bekövetkezett őrizetbe vétele egyfajta társadalmi felszabadulást, leplezetlen örömöt váltott ki Hargita megyében. Joggal, hiszen a vezető beosztású rendőröket, pénzügyőröket, ügyészeket az ujja – pontosabban a pénztárcája – körül forgató Csibi uralma idején senki sem érezhette magát biztonságban a régióban.
Nem tudni, hogy a Neptun-birodalom szétesése óta eltelt, többnyire letartóztatásban eltelt hat esztendő alatt Csibi milyen mértékben értékelte át korábbi, a törvények áthágására és az embertársaival való békés együttélés felrúgására alapozott életét, megbánta-e bűneit, az viszont tény, hogy az igazságszolgáltatásnak bőven lett volna ideje ítéletet hirdetni az üzletember valamennyi, a Btk. számos paragrafusának hatálya alá eső ügyében. Leginkább ez tölti el aggodalommal az átlagpolgárt, akinek alaposan szertefoszlik a romániai igazságszolgáltatásba vetett bizalma, ha azt látja, hogy köztörvényes, a társadalomra nyilvánvaló veszélyt jelentő bűnözők pere rétestésztaként nyúlik a hazai bíróságokon.
Az emberek többsége ma már csak legyint, amikor egy-egy „nagy halat” bilincsre verve, kamerák kereszttüzében, szállítanak be a rendőrségi fogdába, hiszen az elmúlt években hasonló médiashow-t jelentett például Dinu Patriciu olajmágnás, Gigi Becali üzletember-politikus és Dan Diaconescu médiavállalkozó letartóztatása is, az ellenük indított perek végére azonban a mai napig nem került pont. Márpedig ez a veszély fenyeget Vântu esetében is: az általa befektetési alap fedőnéven működtetett piramisjáték, a FNI 300 ezer károsultjainak többsége valószínűleg egy lejt nem merne rátenni arra, hogy az üzletembert valaha felelősségre vonják a megaszélhámosságért. Holott egy társadalom romlottságáról az árulkodik leginkább, ha a polgárok nem bíznak Justitia hatalmában.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok