2010. december 09., 10:372010. december 09., 10:37
A kismamák teljesen érthető módon amellett kardoskodnak, hogy a lehető leghosszabb ideig maradhassanak gyerekük mellett, láthassák első mosolyukat, első lépésüket, fültanúi legyenek első szavuknak. A pszichológusok is úgy látják, hogy az első három év sorsdöntő a gyermek fejlődése szempontjából, a kicsinek fontos, hogy édesanyja tartósan mellette legyen.
Nem ítéli el eközben senki a karrieristákat, akik nem sokkal a szülést követően visszatérnének dolgozni. Számukra, illetve a második évben anyagi okokból dolgozni kényszerülő kismamák számára azonban meg kellene teremteni egy olyan környezetet, amely megkönnyítené életüket. Az, hogy Romániában nincs elég bölcsőde, régi közhely, de a probléma megoldása évtizedek óta várat magára. Mint ahogy hivatásos dadák sincsenek, akikre nyugodtan rá lehetne bízni a gyermeket, anélkül hogy több tucat, semmilyen szakképesítéssel nem rendelkező bébiszittert kelljen idegeskedve végigpróbálni, míg kerül egy elfogadhatónak mondható. Mert hiába beszél itt bárki is nagyszülői felügyeletről, amikor az egyre inkább kitolódó nyugdíjkorhatár miatt örülhetünk, ha szüleink generációja legalább unokája ballagásán nyugdíjasként gratulál.
A kormány azonban csak rövid távon gondolkodik, s mindössze annyit lát, hogy óriási lyukak tátonganak a költségvetésen, amelyeket az államcsőd megelőzése érdekében gyorsan be kell tömni. Ehhez pedig a többletbevételek felkutatása helyett újfent a kiadások csökkentését választja, s lefaragja egyebek mellett a gyes második évében járó juttatás összegét. Válságkezelő stratégiát nem kérek már számon tőlük, túl sokszor megtettük azt, eredménytelenül. Amit kérnék, az – a folyamatos kapkodás helyett – egy fenntartható fejlődési terv lenne, amely többéves/évtizedes távlatban illusztrálná a gazdasági-társadalmi kilátásainkat. Mert a szociológusok által előrevetített demográfiai mutatók nem túl biztatóak. S ha a mindenkori kormányok a jelenlegihez hasonló jogszabályokkal veszik el a családalapítási, gyermekvállalási kedvet, akkor a most becsültnél is kevesebb munkavállalónak kell néhány évtized múlva eltartania nyugdíjasok millióit.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok