2012. október 15., 08:442012. október 15., 08:44
Ezzel nincs is semmi baj, és úgy gondoltuk, azzal sem, hogy a lakásadót legkésőbb februárban kifizetjük előre egész évre. Senki nem mondta nekünk, hogy külön be kellene jelentenünk az adóhivatalban a gázbevezetést, de nemcsak előre nem szólt senki, a szokásos éves fizetéskor sem volt ilyesmiről szó. Nemrég aztán kaptunk egy felszólítást, hogy jelenjünk meg a lakáspapírokkal és a fűtést igazolókkal a városházának a megfelelő ablakfülkéjénél. Indoklást nem írtak, nem is igényeltük: minden papírt lefénymásoltam, és a férjem el is ment az ominózus ablakhoz.
Ott közölték vele, hogy adóhátralékban „szenvedünk”, mégpedig három éve, azt ki kell fizetni a kötelező (??!!) büntetéssel együtt. Nem olyan összegről van szó, hogy belerokkannánk, engem viszont az egekig ugrasztott ez az alattomos, sunyi, utólagos fizettetés. Ékes nyelven megírtam a tiltakozást, nem felejtve el írásban kérni a választ, pontos hazai és európai vonatkozó törvénycikkekre való utalásokkal egyetemben.
Merthogy utólag legföljebb a dzsungelben… Két példányban készült el az irat, egyik a polgármesternek, a másik az illetékes igazgatónak címezve. A férjem újfent megjelent a tetthelyen (azért ő, mert én rögtön felemelem a hangom, s akkor a hangosbeszélő is diszkrét suttogássá válik mellettem), de csak az egyiket fogadták el, mondván, hogy a polgármestert nem lehet csip-csup ügyekkel zavarni, mert akkor nem jut ideje a munkára. És majd válaszolnak.
Most itt tartunk, várjuk a hivatalos választ. Nem akarnék előre ítélkezni, hisz még az is előfordulhat, hogy igazat adnak nekem: más hanyagságát nem leszek kénytelen megfizetni, esetleg talán bocsánatot is kérnek. De hogy az alig három hónapja még nagy polgárbarátsággal kampányoló polgármestert ne lehessen a polgárok ügyes-bajos dolgaival „zavarni”, az nagyon furcsa. De ismétlem: nem vagdalkozom hiába, várjuk ki a végét. S ha majd megérkezik a hivatalos, okadatolt, írásos válasz, akkor kiderül, hogy a jótettünk, a kiadott sok-sok pénz és az adófizetői ügybuzgalom „jutalma” büntetés lesz-e vagy békén hagyás. A következő lépést ráérek majd akkor fontolgatni.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.