VEZÉRCIKK – Államfővé választása óta Klaus Johannis előszeretettel alkalmazza a közméltóságok körében kevésbé megszokott kommunikációs csatornákat.
2015. március 08., 20:262015. március 08., 20:26
Megtörténik, hogy álláspontjáról, hivatalos megbeszéléséről a nyilvánosság hamarabb tudomást szerez az elnök Facebook-oldaláról, mint az államelnöki hivatal honlapjáról.
Vasárnap például csak a közösségi oldalon tartotta fontosnak felköszönteni a gyengébbik nem képviselőit a nemzetközi nőnapon, a Cotroceni-palota hivatalos weblapján ennek nyoma sincs. Végeredményben érthető, hogy jelentős hangsúlyt fektet a világháló népére, elvégre megválasztását nagymértékben a közösségi oldalak fogyasztóinak köszönheti. Csakhogy ezekkel a virtuális megnyilvánulásokkal az a baj, hogy nincs meg a kellő súlyuk, és adott pillanatban semmire nem megyünk velük.
Mert könnyen oda lehet mondani az oroszoknak a Facebookon nagyhatalmi törekvéseik miatt, vagy nemzetbiztonsági kockázatnak minősíthető ugyanazon a helyen a korrupció, ettől azonban a Kreml politikája sem tér jobb belátásra, és a romániai nemzetbiztonság sem lesz szilárdabb.
Három hónap elteltével egyre inkább az az érzése a Johannis megválasztását örömmel, optimizmussal fogadó választópolgárnak, hogy az amúgy sem bőbeszédű elnök mondanivalója mögött kevés a spiritusz, sőt egyre többen kételkednek abban, hogy illik rá a román szólás, a „tace şi face”, a hallgat és cselekszik ismérve.
A romániai magyar politikum és a sajtó több mint egy hete próbálja megemészteni berlini kijelentését, miszerint Romániában nem létezik magyarkérdés, de igazából nem sikerült megfejteni az e mögött rejlő jelentést. Attól tartunk, hogy azért, mert ő sem tudja, mit akart mondani. De ennél is aggasztóbb, hogy a magyarokhoz hasonlóan saját közössége, az erdélyi szászok kapcsán is csak lózungokra futotta részéről, amikor arról beszélt, van jövője a romániai német kisebbségnek.
Eközben egy szót nem ejtett arról, hogy ugyanennek a közösségnek akkor beszélhetnénk a jövőjéről, ha a kommunista román hatalom nem árusította volna ki a tagjait Németországnak. Úgy tűnik azonban, hogy Johannis számára általában a kisebbségi problematikához hasonlóan sem a magyar-, sem a németkérdés nem ügy.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!