2010. augusztus 27., 10:472010. augusztus 27., 10:47
A terv az egyik diák tiltakozása miatt sajnos dugába dőlt, de mi mégis úgy véljük, hogy az oktató csupán igazi pedagógusként szeretett volna viselkedni. Megkísérelte a mindennapi életre nevelni nebulóit, szép szóval, játszani is engedve őket. Hiszen immár majdnem tíz éve, hogy világunkat a terror határozza meg. A hivatalos propaganda szerint terrorellenes küzdelem zajlott/zajlik a Közel-Keleten, illetve Közép-Ázsiában, de hát éppen mostanában tűnik úgy, hogy hatékonysága nagyjából a román kormány gazdaságiválság-ellenes intézkedéseivel egyenértékű. Igaz, talán előbbi javára szól, hogy terrorellenes harcost már láttak. Szóval a derék ausztrál tanár semmi mást nem akart tenni, mint hogy látva a terror elleni küzdelem kudarcát, egyszerűen egy alapvető harcászati fogást alkalmazott, és az „ismerd meg az ellenséged” elvét ültette gyakorlatba. Ennek lényege, hogy a tanítványoknak bele kell élniük magukat a terroristák helyzetébe, hogy átérezzék, milyen lehet az ő fejükkel gondolkodni. Ez a leghatékonyabb módszer az ellenség kiismerésére. Úgyhogy a metódust nem elítélni kell, hanem átvenni. Tehát például az iskolákban – lehetőleg már általánosban, de gimnáziumban mindenképp – be kell vezetni a hasonló, valódi életre nevelő gyakorlatokat. A zsebtolvajlás meg a betöréses lopás például csupán alsó tagozaton alkalmas a személyiségfejlesztésre, és a gonosz elleni küzdelemre való nevelésre. Gimnáziumban már közgazdasági ismereteket kell oktatni, amelyek alapját a különböző spekulatív machinációk képezik, például az olyanok, amelyek nyomán hajléktalanoknak nyújtunk ingatlanhitelt, majd az így összegyűlt portfóliót első osztályú hitelállományként adjuk tovább erre szakosodott pénzügyi cégeknek. Mindezek elsajátítása nyomán a diákoknak remélhetőleg sikerül elsajátítaniuk minden olyan trükköt, amelyeket felnőttként felhasználva majd fölvehetik a harcot a gonosz erők ellen. De ha mégsem, akkor a zsebtolvaj-, rabló- és spekulatív kurzusok során legalább szert tehetnek annyi tapasztalatra, amennyi elegendő lesz majd ahhoz, hogy az eljövendő szép új világban megállják a helyüket.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok