Olvasom valamelyik román nyelvű világhálós újságban: „Elveszett húszéves fiam, gyilkosát keresem”.
2013. december 23., 19:512013. december 23., 19:51
Egy, az 1989. decemberi eseményekben életét vesztő fiatalember szülőjének a szavait tömörítette ilyen, apróhirdetést idéző szűkszavú mondatba a szerkesztő, de hadd ne soroljam az ízléstelen zsurnalisztikai fogások közé e kísérletet.
Mert ha jól belegondolunk, huszonnégy esztendővel ama véres, de reményteljes karácsony után, még mindig nem tudjuk, hogy miért haltak meg azok, akik a lehető legjobb pillanatban a lehető legrosszabb helyen álltak; azt sem, hogy kik húzták meg a ravaszt, és kiket terhel az emberéleteket követelő játék a tűzzel. Illetve, amennyire az eddigi maszatolásokból kiderül, most már tudhatjuk, hogy itt és akkor óriási átverés történt, s nagyjából azt is tudni, hogy kiknek állt érdekében önlegitimáló forradalmi cselekményekként átrendezve színpadra vinni ama karácsony eseménysorát.
Ez az, ami az eltelt közel negyedszázad homályában eltűnni, feledésbe merülni látszik, de ez az, amit sem nekünk, ama decemberi eseményeket felnőttnek mondható fejjel megérőknek, sem az időközben felcseperedett nemzedéknek nem ártana pontosan tudnia. Nem egyébért, csak úgy jó az embernek, ha tudja, honnan jő, és körülbelül merre tart. S azt is, hogy tulajdonképpen milyen az igazi karácsony. Hiszen lám, az 1989 decembere óta eltelt idő éppen elegendő volt ahhoz, hogy életünk azóta tartó fejezete egy, az azelőttihez nagyon sok vonásában hasonlító örökös és szürke túlélési hajszává silányuljon, olyanná, amelyben mire az ember az ünnephez ér, már túl fáradt és túl kiégett ahhoz.
Valami láthatatlan erő tesz arról, hogy az ember homályos részigazságokban, szemfényvesztő külsőségekben részesül, és minduntalan eltereli a lényegről a figyelmét. Merthogy azt is hallom a rádióban: ki mint süt és főz és ajándékoz szeretteinek, ki mit eszik és iszik és hova utazik karácsonykor, de egy sem mondja, hogy felöltöm az ünnepi gúnyát, és elmegyek Isten házába, mert álló esztendőn át a rám tapadó mindenféle szennyből elég. 1989 óta ez a huszonötödik karácsony. Várunk, Megváltó!
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!