2013. február 06., 07:492013. február 06., 07:49
Azóta már mi is megtapasztaltuk, hogy az európai integráció gyakorlati mozgatórugói itt-ott bizony túl kemények, és rendszerint pont akkor nem adják meg a támogató lendületet, amikor égetően szükség lenne rá, ám ettől függetlenül az uniós alapcélok elérése még mindig kiemelt feladat a kontinens fejlett országainak politikájában.
Merthogy az Unió alapgondolata továbbra is kikezdhetetlen, hiszen például az EU jelmondata – Egyesülve a sokféleségben – ma is hűen tükrözi a modern európai gondolkodásmódot. Ezért bárkinek jogában áll alattomosságnak nevezni azt, amikor egy tagország éppen ezeknek az alapeszméknek ellentmondva próbálja mégis eljátszani a jó tanulót az európai magasiskolában. Erre bizonyára sok példa akadt már, de számunkra most az a legfelháborítóbb, amit a Székelyföldön művel egyes képviselői, illetve sajtóbérencei segítségével a román hatalom. A székely jelképek ellen indított hadjárat populista célhajhászása egy olyan vezető közszereplői réteg – többszázados lemaradással küszködő – gondolkodásmódját tükrözi, amely számára az egység fogalma kimerül a meztelen egyféleségben; amely az állandó konfliktusgerjesztésből nyeri pillanatnyi erejét, és magasról tesz arra, mit hagy maga után, ha a sors úgy hozza, hogy a hátsó ajtón kell kisomfordálnia a trónteremből.
A székely politikai vezetők ezúttal belementek az erőfitogtatás nevű, veszélyes játékba, amelynek szabályait éppen az alakítja, akin a sor. Az asztalnál immár a magyar kormány is helyet kért magának – remélhetőleg azzal a megfontolással, hogy a nemzetközi síkra terelt adok-kapok végre felkelti a sportszerűtlen játékot nemigen kedvelő európai bírák figyelmét. Ha azonban ez mégsem történik meg, jelképestül, mindenestül félárbocra engedhetjük a 12 aranycsillagos, kék lobogót, s marad ott fenn az a napcsillagos-holdas-aranysávos, „aztán lesz még így se, s úgy es jó lesz”.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.