JEGYZET – Újult erőkkel kezdte a miniszterelnök az ígérgetéseket, leghamarabb a jövő évre jósolva meg a majdnem mindenki számára biztosított fenékig tejfölt.
2015. február 08., 20:352015. február 08., 20:35
Amikor belekezd a mondókájába, máris látszik, hogy ő maga hiszi a legkevésbé a szavait, na de kicsire nem adunk, nagy meg nincs, marad akkor a hanta. Kétlem, hogy bárki is bedőlne még ezeknek az üres számoknak, az viszont egyre világosabb, hogy ők milyen görcsösen kapaszkodnak a kormányrúdba.
Komolyan, félig komolyan, sőt nagyon maró gúnnyal is többen emlegették, hogy az elnökválasztási kudarcnál alig-alig van jobb ok és alkalom a lemondásra, de a kormányfő mit sem törődik a különböző véleményekkel. Az elnökválasztás értékes második helye után kiszivárogtatta, hogy családi körben szeretne magába szállni egy kicsit és lelki vizsgálatot rendezni, de hamar kiderült, hogy kebelbarátjával húzott el dubajozni, míg felesége a gyerek(ek)kel Bécsben időzött.
Végső soron az ő dolga, egy ekkora bukást valóban nem lehet könnyű megemészteni, na de visszatérése után arrogánsabb lett, mint azelőtt. Aki pisszenni mert, azonnal kizárta a pártból, a fenti kebelbarát pedig önként vonult ki. És megkezdődött az itt a piros, hol a piros vásári szemfényvesztés, melyből nyertesen kizárólag a kártyákat keverő kerülhet ki.
Így van a szocdemekkel is: csak azt hajtogatják, hogy a 2012-es választásokon fölényes győzelmet aratott kormányprogram nyomdokvizein haladnak, minden lépést pontosan betartva, holott az akkor nyert pártszövetség már rég a múlté, jelenleg épp ellenlábas a két nagy szövetséges.
De ez sem érdekes, ők szajkózzák tovább, s hogy teljesebb legyen a kártyakapkodás, az egyik díszkizártat váratlanul kebelre ölelték mondván, hogy annyira visszavágyott a nagy csapatba. Közben pedig a másik két jól ismert kizárt megkezdte egy új párt szervezését, kivetették a hálót a parlamentben már bent ülő elégedetlenekre, halászgatnak is szépen, az ellenzék előre bejelentett bizalmatlansági indítványának malmára hajtva a vizet.
A kormány közben kurjongatja, mennyire jól megy minden, nem is érdekelheti semmi, hisz annál komolyabbról úgysem lehet szó, mint az ország kormányzása. Nagy igyekezetükben csak azt nem veszik észre, hogy ez már legfeljebb lavírozás, vagy jó, na legyen navigálás.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!