2012. május 02., 08:222012. május 02., 08:22
Mindenesetre egyhamar nem fogunk kimerítő választ kapni a minden idők legrövidebb mandátumát megért román kormány bukásának okaira, arra, hogy a Traian Băsescu irányította demokraták önként, előre kidolgozott stratégia alapján engedték-e át a kormányrudat az ellenzéknek, mérgezett almát kínálva a Ponta–Antonescu-tandemnek, vagy valóban elfogyott mögülük a hatalom.
A „játékos elnök” habitusát, a szociáldemokraták vezetőjéről alkotott korábbi véleményét („az én mandátumom idején nem lesz kormányfő egy felelőtlen másodpilóta”) ismerve az államfő fölöttébb gyanús higgadtsággal adta át a fegyvert, a kormányalakítási megbízatást Victor Pontának. Majd a törvényhozási választások eredményei alapján derül ki, hogy Băsescu kelepcébe csalta-e az ellenzék nála sokkal tapasztalatlanabb vezérét – ahogy arra Ion Iliescu fel is hívta a figyelmet –, vagy egyszerűen a politikai realitás kényszerének hatására cselekedett.
Az azonban máris egyértelmű, hogy az irányítást átvevő balliberálisok ellenzékben tanúsított vehemenciája néhány nap alatt elpárolgott, és már abban sem olyan biztosak, hogy a korábbi jobbközép kormányokkal szemben megfogalmazott követelésükkel összhangban megemelik a béreket és a nyugdíjakat. Eközben nem véletlen, hogy a pixisből kiesett RMDSZ már a helyhatóságival egy időben megrendezné a parlamenti választásokat, hiszen tulajdonképpen már azt is eldöntötte, a törvényhozási megmérettetésen sem működik együtt a másik két magyar párttal.
Addig is biztosra vehető az ellenzékbe került szövetség hangnemének alapos radikalizálódása, ezzel próbálva tompítani kormányszerepe sikertelenségeit, az új hatalom borítékolható magyarellenes intézkedéseit. És közben arra várva, hogy ismét számára kedvező irányt váltson a kiszámíthatatlan bukaresti nagypolitika.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.