2011. augusztus 31., 09:542011. augusztus 31., 09:54
Az egyelőre a fantáziátlan PSR J1719-1438 névre hallgató pulzármaradvány átmérője ötször nagyobb a Föld átmérőjénél, tömege pedig egy képzeletbeli mérlegen a Jupitert is megszégyenítené. „Éppen a legjobbkor jött ez a felfedezés!” – örülhettek jó néhányan a véget nem érő gazdasági válság által meggyötörtek közül. Valóban első látásra eme drágakő eszmei értéke mellett El Dorado, a templomos lovagok, a kalózok vagy éppen Verespatak minden kincse filléres nagyságrendűvé törpül el. Úgyhogy – okoskodhatunk – nincs más dolga az emberiségnek, mint tulajdonába venni ezt a csodabolygót. A mostani kincsvadászok lelkesedését letörve közölnünk kell, hogy ez a hatalmas gyémánt „mindössze” 4000 fényévre található tőlünk, tehát mi nem tudunk odajutni a jelenlegi technológiával. De játszadozzunk el az ötlettel: mi lenne, ha most rendelkezésünkre állna az Enterprise űrhajó a jól ismert Star Trek-sorozatból? Az Enterprise kilencwarpos sebességre gyorsulva percnyi idő alatt tudná a gyémántszállítmányokat eljuttatni a Földre, ha egyszer beindult a termelés. Akkor itt a Földön megvalósul a paradicsom, a végtelen gazdagság utópiája, mindenki mindent megengedhet magának, amit csak akar, soha nem kell dolgoznia és fáradnia semmiért...
Ez a hedonista elképzelés tökéletesen passzol a fogyasztói társadalom által belénk sutykolt felületes gondolkodásmódhoz, amely értékfogalmunkat materiális javak birtoklására szűkíti. Nem nehéz belátni: az iménti ötletsor lehetetlen. Egyrészt a gyémántoknak (és nemesfémeknek) – előnyös fizikai-kémiai tulajdonságaik mellett – látszólagos értékét az adja, hogy nagyon kevés van belőlük. Ha korlátlan mennyiségben lenne gyémánt a Földön, akkor jó lenne pl. építőanyagnak, de senki nem tartaná hűdenagy értéknek. Másrészt ahhoz, hogy valaki akármit megvegyen a sok gyémántjával, előbb azt a valamit másvalakinek elő kell állítania. Munkával, gépek segítségével stb. De ugye senki sem dolgozna, így mindenki gyémántdombján ülve morfondírozhat majd azon, hogy nincs kaja, és mennyire unatkozik. Nevezhetnénk még magunkat ebben a szép új világban munka, értékteremtő tevékenység nélkül homo sapiensnek, értelmes, gondolkozó embernek?...
A teremtéskor a sátán a ravasz kígyó képében szedte rá Ádámot és Évát. Kései utódaik ezt az űrbeli óriási „drágakövet” a Kígyó csillagképben (minő véletlen) találták meg. Szerencsénkre a gyémántbolygó számunkra elérhetetlen. Még.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok