2012. május 07., 10:372012. május 07., 10:37
Emlékezetes: már a megbukott PDL–RMDSZ-kormány előtt is meglebegtették a hangulatjavító intézkedések jóváhagyásának lehetőségét, azt szabva feltételül, hogy az első negyedévi gazdasági mutatók ezt kivitelezhetővé tegyék. Az indok a szociális stabilitás elérése volt: igaz ugyan, hogy az IMF számára a pénzügyi és a gazdasági stabilitás, az adósságok visszafizetése mindig is első számú prioritás volt, azonban ez csak akkor lehetséges, ha a politikai és társadalmi helyzet legalább viszonylag stabil.
A nemzetközi hitelezőknek a legkevésbé sem hiányzott a kormány bukása, hiszen az rendszerint a gazdaságra is kihatással van, ezért is „támogatták meg” az előző kormányt azzal, hogy a gazdasági feltételek teljesülésének esetén belementek a béremelésbe a választási évben. A kormány azonban ennek ellenére megbukott – igaz, nem gazdasági okokból, hanem egy sovén indíttatású bizalmatlansági indítvány nyomán - , és tulajdonképpen beigazolódtak a gazdasági hatásokkal kapcsolatos félelmek, hiszen a kormány bukását követően megzuhant a lej az euróhoz képest.
Ezért az IMF-nek most döntenie kellett: belemegy abba, hogy az új kormány a pénzügyi nehézségek ellenére bért emelhessen – a makrogazdasági feltételek ugyanis ehhez nem teljes mértékben adottak –, vagy szembenéz azzal a veszéllyel, hogy a megnyirbált bérek visszaemelése, illetve a megcsonkított nyugdíjpénzek kifizetésének elmaradása esetén szociális forrongások törnek ki, amelyek további politikai, ezáltal pedig gazdasági válsághelyzetet generálnak.
A hitelezők az előbbi változat mellett döntöttek. A kérdés most az, milyen intézkedéseket – adó- vagy illetékemeléseket, további elbocsátásokat, esetleg újabb állami cégek privatizációját – követeltek a béremelés jelentette költségvetési hiány kompenzálására. Mert abban biztosak lehetünk: ahogy nincs ingyenebéd, úgy ingyenes béremelés sincs egy pénzügyileg gyenge, hitelekből élő országban.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.