VEZÉRCIKK – Mintha nem lenne elég probléma már így is a kommunista rémuralom által jogtalanul elvett ingatlanok restitúciójával: egyes esetekben – még ha elvileg jó szándékkal is – még a teljes körű visszaszolgáltatásban érdekelt magyar közösség tagjai is beállnak azon romániai hangadók közé, akik a visszaszolgáltatás leállítását, sőt a már visszaadott ingatlanok újbóli elvételét szorgalmazzák.
2015. május 14., 20:162015. május 14., 20:16
Most például az árkosi Szentkereszty-kastély kapcsán született petíció, amelyben az épület kulturális jellegének megőrzését szorgalmazzák, illetve kétségbe vonják a restitúció szükségességét/jogosságát, miután azt visszakapta az építtető örököse.
Azt egy pillanatig sem vonjuk kétségbe, hogy a kultúra kiemelten fontos, a meglévő kulturális intézmények védelme pedig nagyon is szükséges. Csakhogy egy jogállamban még ez sem kerülhet szembe a magántulajdon szentségének elvével.
Már csak azért sem, mert Romániában az utóbbi időben mintha szándékosan gerjesztett propaganda indult volna az elkobzott ingatlanok restitúciója ellen. Az ürügy: Bukarestben – legalábbis a korrupcióellenes ügyészség szerint – a restitúciós bizottság egyes tagjai csúszópénz fejében a visszaigényelt ingatlanok valós értékének többszörösét ítélték meg kárpótlásként. Ha a vádak igazak, a felelősöket meg kell büntetni.
Azonban érezhető egy olyan tendencia, hogy ezen ügyletek révén az összes, eddigi restitúciós ügyet gyanúba keverjék – a szatmári római katolikus püspökség visszakapott ingatlanainak ügyét máris elkezdték vegzálni. A restitúciós botrányok kapóra jönnek azon soviniszta körök számára, amelyek tűzzel-vassal harcolnak a magyar intézmények és magánszemélyek ingatlanainak visszaadása ellen, mivel minden egyes visszaadott épület vagy terület kapcsán úgy érzik: a már a magyaroktól elhódított terület egy-egy darabjától kell megválni.
Ezért veszélyes beállni azok sorába, akik bármilyen okból a magát kommunista pártnak nevező bűnszervezet által ellopott ingatlanok visszaadását ellenzik. Nem szerencsés – még a legjobb szándékkal sem – hozzájárulni ahhoz, hogy magyar támogatással megtorpedózott – vagy akár csak megkérdőjelezett – restitúciót használhassanak fel precedensként hasonló esetekben.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!