Rostás Szabolcs
2022. november 29., 11:252022. november 29., 11:25
December 1., Románia állami ünnepe több mint három évtizede megosztja a többség és kisebbség tagjait, egészen pontosan románok és magyarok között kelt feszültséget.
Bukarest dönthetett volna úgy a kommunista diktatúra bukása után, hogy olyan időpontot választ nemzeti ünnepnek, amely nem megoszt, és történelmi sérelmeket erősít, hanem a megbékélést, a két nemzet közeledését, összefogását szolgálja.
A Ion Iliescu nevével fémjelzett rezsim azonban 1990 nyarán, a marosvásárhelyi fekete március után néhány hónappal mégis úgy látta jónak, hogy az Erdély elcsatolásának eredőjeként elkönyvelt 1918-as gyulafehérvári román nagygyűlés dátumát választja. Vagyis fittyet hányt arra, hogy a rendszerváltással egy időben új fejezet nyitható a román–magyar együttélés terén, gesztust lehet tenni a legnagyobb romániai nemzeti közösség irányába, és elutasította az akkori román demokratikus ellenzék javaslatát, miszerint Románia legnagyobb nemzeti ünnepe legyen december 16-a, a temesvári forradalom kirobbanásának évfordulója.
Ami persze így pontatlan, hiszen a forradalom szikrája egy nappal korábban, 15-én pattant ki Tőkés László református lelkipásztor parókiájánál, ellenben mégis a két nép megbékélését szolgálná, és a nemzetközi közvélemény számára is üzenetértékkel bírna egy olyan dátum, amely arról nevezetes, hogy magyarok és románok (és szerbek, és németek) együtt lázadtak fel az elnyomó diktatúra ellen.
liescuék mégsem a megbékélés útjára akartak lépni (így utólag, ennyi évtized távlatából ez egyáltalán nem véletlen), szándékosan nem olyan momentumot választottak, amely arról nevezetes, hogy egy magyar lelkész robbantotta ki a Románia felszabadulását jelentő népfelkelést. Az akkori elhibázott döntés a mai napig rányomja a bélyegét többség és kisebbség viszonyára: a magyarok nem tudnak azonosulni az Erdély elcsatolását eredményező történelmi pillanatokkal, nem kérnek ennek megünnepléséből, másrészt a románok sértésként könyvelik el a nemzeti kisebbség eme elutasítását.
Hát így állunk több mint három évtized elteltével, gyakorlatilag egyik tábor sem képes a megfelelő higgadtsággal kezelni ezt a kérdést. Persze valószínűleg sokat segítene az indulatok tompítása terén, ha mi, magyarok nem neveznénk folyton gyásznapnak december elsejét (még akkor is, ha lélekben így is érezzük), egyszerűen elismernénk, hogy a románok számára ünnep ez a nap, Erdély Romániával való egyesülése, és érthető, hogy ezt akként is kezelik. Az viszont már nehezen felfogható, és tulajdonképpen a kisebbségekkel, elsősorban a magyarokkal szembeni iliescui intolerancia hagyományának folytatásaként értelmezhető, hogy a többség szánt szándékkal provokál december elsején. Egyszerűen nem nevezhető másnak az, hogy a román hatóságok, a hadsereg számára különleges missziót jelent, hogy 2022. december elsején is a tömbmagyar Székelyföldön fitogtassa az erejét, itt próbálja demonstrálni, „ki van itthon”, ki az úr a háznál.
Nagyon rossz üzenetet hordoz a magyarok, székelyek számára, hogy Csíkszeredában vadászgépeket, helikoptereket készülnek röptetni, különösen most, amikor néhány száz kilométerrel odébb, Ukrajnában véres háború dúl. Mert a Mihai Tîrnoveanu nevével fémjelzett Nemzet Útja szélsőségesen magyarellenes szervezet részéről nyilvánvalóan provokációs szándékra utal a több mint 90 százalékban magyarok lakta Kézdivásárhelyen megülni a román nemzeti ünnepet, ám a román hadsereg, a bukaresti kormány részéről több józanságot, bölcsességet várnánk.
Ez a gesztus egyáltalán nem járul hozzá ahhoz, hogy a magyarok valamelyest megbékéljenek a román nemzeti ünneppel, arra azonban nagyon is alkalmas, hogy gyanakvással szemléljék a hatalom megfélemlítésnek is beillő ünneplési szokását. Még akkor is így van ez, ha az RMDSZ jelenleg éppen ismét része a bukaresti kormánynak, sajnálatos, hogy a szövetség képviselői nem akarták, nem tudták meggyőzni a román partnereiket arról, mennyire kontraproduktívak az ilyen lépések.
Ellenben sokkal inkább szolgálná a közeledést, többség és kisebbség viszonyának javítását, ha értő fülekre lelne Gabriel Andreescu emberjogi aktivista – mások által is felkarolt – javaslata, miszerint nyilvánítsák a román–magyar megbékélés, szolidaritás napjának december 15-ét, a temesvári forradalom kirobbanásának napját. És az lenne a fő vitatéma, hogy december 15-ére vagy mégis 16-ára datálható a népfelkelés kitörése...
Somogyi Botond
,,Biztosan nem lesz világháború?” – kérdezte tőlem hosszú évekkel ezelőtt a lányom. ,,Emlékszem, apa – mondta nekem a minap – azt válaszoltad, háború biztos nem lesz, legfennebb gazdasági, digitális háború.”
Balogh Levente
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rostás Szabolcs
Mintegy három hónapos késéssel, március 10-én tette közzé a bukaresti pénzügyminisztérium a 2026-os állami költségvetés tervezetét. Hogy mihez képest a késés? Egy felelősen gazdálkodó ország kormányához mindenképp.
Makkay József
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Balogh Levente
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Rostás Szabolcs
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Balogh Levente
Négy évnyi háború után kijelenthető: Ukrajna egyre rosszabb állapotban van, Oroszország hadereje és gazdasága is jókora veszteséget szenvedett, és Európa is súlyosan megsínylette a konfliktust.
szóljon hozzá!