JEGYZET – Hosszú éveken át semmi gond nem volt a vízdíjszámla fizetésével: a város központjában, a tágas, földszinti teremben egymással szemben elnyúló két hosszú pult mögött annyi hivatalnokhölgy ült, hogy csúcsforgalom idején is a legminimálisabb időt kellett kivárni.
2015. június 21., 19:572015. június 21., 19:57
Kedvesek voltak, ha megismertek, mosolyogva jelezték – egyszóval a vízkifizetés az egyik legkevésbé nyűglődő feladatnak számított.
Egy hónappal ezelőtt viszont már az utca elején hallatszott valami szörnyűséges zaj, s ahogy közeledtem a vízművekhez, úgy lett egyre hangosabb. Bent aztán kiderült, hogy törés-zúzás zajlik, egy egész hadseregnyi ember ügyködött a falak körül, a hivatalnokokat pedig valamiféle üvegkalitkába zárták, talán, hogy ne zavarja őket a zaj.
Arcukon nem látszott szenvedés, ezek szerint valóban sikerült kirekeszteni a pokoli hangokat. Köszönésről, udvarias szóváltásról szó sem lehetett: becsúsztattam a számlát és a pénzt, megkaptam a nyugtát és elmentem.
Mostanra viszont befejeződött a munka, a helyi sajtóban közölték is, hogy korszerűsített, civilizált ügyfélfogadó irodába mehetnek a vízhasználók, vagyis gyakorlatilag a város minden rendű és rangú lakosa. Amikor beléptem, rögtön feltűnt, hogy az utca felőli pultsor helyén, ahol mindig fizettünk, most külön íróasztaloknál különböző ügyekben lehet érdeklődni és intézkedni.
Sebaj, szemben fogok fizetni. Csakhogy a szigetelő üvegkalitkák megmaradtak, előttük pedig kígyózó sorokban álltak az emberek. Gondoltam, hogy csak pár tartozik egy-egy ablakhoz, de nem, mivel csak az első mögött ült egy hölgy, a többi négy üresen tátongott, a benn árválkodó mikrofonnal, amivel esetleg beszélhet az ügyféllel a hivatalnok, ha éppen bent ül.
A legboszszantóbb az volt, hogy a kalitka elé le kell hajolni, ha akarunk valamit. Mint régebben a postán: jobbágypózban kétrét görnyedve, hátha szóra méltat a hivatalnok. Szétnéztem a sorban állók között, senki nem nyugtalankodott, ezek szerint én vagyok túlzottan igényes és öntudatos. Hátraarc, eljöttem. Van idő a hónap végéig, nem állok sorba.
Érdekes, nem idegeskedtem, tudat alatt mintha birizgált volna már a válasz: polgármesterünknek kétszer nem jött be az „egyesítési” számítása, ilyen hivatalokkal akarja megmutatni, hogy ki az úr a házban?! Így kell nekünk?!
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!