2012. október 03., 11:252012. október 03., 11:25
Illetve csak egyesekre érvényesen van, a kiváltságos kettesek vígan fütyülnek rá. A vének élőszája pedig?! A fejnek folyton enni kérő és beszélni akaró nyílása, amit ha jó falatokkal betömni nincs is lehetőség, de egy-egy komoly államelnöki dörgedelemmel mégis csak el lehet némítani.
Az ifjabbnál ifjabb, a tinédzserkorból jóformán még ki sem lépő „tanácsadók”, azok igen! Feltéve, ha az említett ketteseknek a sarjai a pelyhedző állú fiúk, épphogy ivaréretté lett leánykák. Ha iskolába nincs nagy kedvük járni, semmi baj, a szülők hivatalának közelében mindig akad egy-két tanácsosi állás.
A fizetés sem olyan nagyon rossz – úgy két-háromszorosa egy orvosénak, tanárénak –, de egy hónapban néhányszor csak el lehet látogatni belőle a törzsklubba. Meg aztán nem is a pénz a fontos, hiszen a szülőket arra találták ki, hogy adjanak, hanem a névjegyen szereplő titulus. Gyorshajtáskor vagy kábszeres-ittas vezetéskor oda lehet nyomni a rendőr orra elé, hadd ámuldozzék, kivel sodorta össze a sors. Ha pedig szemtelenebb közegre akadnak, aki nem átallja azt is megkérdezni, miben képes őifjoncsága tanácsokat adni – micsoda tudatlanság, még az apa-anya „nagyhírű” nevét sem ismeri! –, akkor odaböffent neki valami nagyon-nagyon mélyről jövő bölcsességet, konnotációját majd értelmezi a családi ügyvéd. Igen, ilyen nagyot változott a világ a Világos utáni megtorláshullám miatt kesergő Arany János ideje óta.
Amikor hallom, hogy id. Többsincs fia-lánya tanácsossá avanzsált valamelyik fő-fő állami hivatalban, őrá gondolok: hogy is jutott eszébe a Vének Tanácsán nosztalgiázni, ahelyett, hogy egyetlen mozdulattal leseperte volna az évtizedek során nyugdíjalap címen fizetésükből levont összeget visszakérők hadát, és fennhangon inkább Ifjak Tanácsát követelt volna. Bár lehet, hogy csendben megtette, csak épp az olyan ifjakra gondolt, mint az ő barátja, aki elment a szabadságért harcolni, és többet nem tért vissza. Hogy ezekhez az ifj. Nevenincsekhez mit szólna Arany? Fáj leírnom, de nagyon félek, hogy ez ma már senkit nem is érdekelne.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok