Molnár Judit
2017. május 14., 22:322017. május 14., 22:32
A történtek alapján most már biztos, hogy a hazai egészségügy bekerült az elfekvőbe, idült állapota ugyanis semmiféle javulást nem mutat.
A védőoltások körüli nevetséges huzavona makacsul nem szándékszik véget érni, és hiába az európai pellengér, a rengeteg mellébeszélés és hazudozás nem hoz változást.
Ugyanaz a helyzet az egészségkártya körüli újabb és újabb agyalásokkal, amelyeket időről időre feldobnak, majd gyorsan el is altatnak a következő ötletig. Nagyon világos, hogy a felbukkanáskor minden esetben valaki(k)nek némi pénzeket kell kifizetni, de mivel ez senkit nem izgat annyira, mint mondjuk a nyolc évvel ezelőtti titkos vacsora ülésrendje, a következő pénzkérő kliens felbukkanásáig ezért lehet mélyen hallgatni mindenről.
Nem mélyedtem el annyira az egészben, hogy valami kiútfélére is bukkanhatnék, de nem is érdekel olyan nagyon, mivel szerencsére nem vagyunk megrögzött háziorvos-üldözők, és nem is ámítjuk magunkat holmi újonnan felfedezett, öröklétet „szavatoló” virtuális csodaszerekkel, vagyis érintettségünk minimális.
Ám a legutóbbi egészségügyi malőrsorozat nagyon kiakasztott, vagyis az, hogy kórházban (figyelem, nem nyílt mezőn, tavaszi szántás közben, hanem hiteles szakintézményben!) téves csoportú vér átömlesztése miatt következtek be halálesetek. Tudtommal a középiskolai biológiaórákon szó esik az emberi vércsoportokról, arról a mindössze négyről: A, B, AB és 0, illetve a mind a négy esetben + vagy – lehetőségű Rh-faktorról.
A négy csoportból kettő különösebb, mivel a 0-s mindenki másnak adhat, de csakis 0-tól kaphat, az AB épp fordítva: mindenkitől kaphat, de csak a saját csoportjának adhat. Az A és B saját csoportjának és AB-nek adhat, illetve 0-tól kaphat. A régi típusú személyazonossági igazolványokba azért kellett beírni a vércsoportot, hogy bármi történik, azonnal lehessen intézkedni, ne vesszenek el értékes percek a vizsgálattal.
Aztán valami nagyokos fölöslegesnek tarthatta az örökre szóló bepecsételést (a vércsoport ugyanis nem pártállás, amit tetszés szerint váltogatnak) és így történhetett meg a baj. Amit aztán egy kis büntetéssel el is kaszáltak, megnyugtatva lelkiismeretüket a „híres” munténiai szólással, hogy „nem voltak napjai”. Kíváncsi vagyok, vannak-e még napjai az elfekvőben ücsörgő egészségügynek?! Mert mindezek után legjobb volna, ha csendesen kimúlna, és egy újonnan született, makulátlan kisded egészségügyi rendszerrel talán végre lehetne valamit kezdeni is.
Balogh Levente
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rostás Szabolcs
Mintegy három hónapos késéssel, március 10-én tette közzé a bukaresti pénzügyminisztérium a 2026-os állami költségvetés tervezetét. Hogy mihez képest a késés? Egy felelősen gazdálkodó ország kormányához mindenképp.
Makkay József
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Balogh Levente
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Rostás Szabolcs
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Balogh Levente
Négy évnyi háború után kijelenthető: Ukrajna egyre rosszabb állapotban van, Oroszország hadereje és gazdasága is jókora veszteséget szenvedett, és Európa is súlyosan megsínylette a konfliktust.
Balogh Levente
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
szóljon hozzá!