2012. május 14., 09:242012. május 14., 09:24
Tény, hogy abban a szupermarketben, ahol negyedik éve legalább heti rendszerességgel vásárolunk, és már részesültünk is – ha jól emlékszem, háromszor – tíz tízlejes bónuszban a száz lej feletti vásárlás jutalmaként, legutóbb azzal leptek meg, hogy már a negyven lej feletti heti kosár is megér egy szelvényt, amit aztán... és itt következik a valódi „nyeremény”, a jó adag időpocséklás.
Merthogy a szelvény egyik sarkában van egy lekaparandó sáv, amit ugyebár helyben kell elvégezni, az üzlet dolgozóinak éber felügyelete mellett. A csomagokkal való bajlódás mellett igazán nem hiányzott ez a kaparászás, de ha ezt nyertem, akkor bánja kánya. Mielőtt nekiláttam volna, elmagyarázták, hogy ha a lekapart részen az áll, hogy nyertem, akkor kapok egy tízlejes bónuszt, otthon őrizgetem a számlával együtt, és majd egy idő után jövök és levásárolom. Nem tudom, miért nem lepett meg, hogy a szabaddá vált sávon az állt: nyeretlen.
Biztosan azért, mert fiatal koromban eléggé szenvedélyesen vásároltam a borítékolt sorsjegyeket, jelentős összeget soha nem nyertem, egy párszor húzhattam még egyszer, de legtöbbször a nyeretlenek táborát erősítettem. Az eladók most is meggyőződtek a kapargatás eredményéről, és kezdték magyarázni a következő lépést: a szelvény másik oldalán meg kell töltenem személyi adataimmal a sok rubrikát, majd pedig bedobnom az e célból felállított dobozba.
Én viszont egyrészt kezdek tele lenni a különböző ürügyekkel tőlem kicsalogatott adatok gyűjtésével, illetve – bizalom „az ősi erényben” alapon – azonosítóimnak, ki tudja, milyen célra való felhasználásával, másrészt pedig éppen nem volt arra időm, hogy a csomagok ide-oda rakosgatását még rubrikatöltögetéssel is dúsítsam. Úgyhogy „nemes egyszerűséggel” közöltem az engem árgus szemekkel figyelő teremfelelőssel, hogy nem csinálok semmit.
Egy kicsit meglepődött, de valószínűleg láthatta rajtam, hogy vitának nincs helye, úgyhogy legyintett, és azt mondta, akkor dobjam az egészet a szemétkosárba. Úgy tettem, remélve, hogy aznapra kimerítettem a kötelező időpocsékolást jelentő „nyereményeső” kiélvezését jelentő lehetőségek tárházát. Azóta pedig, amikor a kasszánál felismernek, legföljebb rám kérdeznek: ugye, nem kérek tombolát?! Eredménynek ennyivel is beérem.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok