2011. augusztus 02., 07:592011. augusztus 02., 07:59
A dolognak viszont az a hátulütője, hogy ezáltal Bólogató Jánosokat juttatnak be az önkormányzati képviselő-testületekbe, akik – finoman szólva – nem rendelkeznek kellő tudással és tapasztalattal egy település vagy egy megye ügyeinek bölcs megítéléséhez. De valószínűleg a pártvezetők számára nem is kívánatos, hogy a problémákat látók, a pártfrakciót megoldási lehetőségekkel bombázók jussanak tisztségbe, mivel a legtöbb frakció egy-két személy kézi vezérlésén van, így csak zavaró lenne a túlságosan sok vélemény, kezdeményezés.
A húzóemberek bevetésének etikátlanságát a politikusok többsége olyannyira nem látja, hogy nem is titkolják a dolgot – a legutóbbi helyhatósági választásokat megelőzően, például a Szatmár megyei RMDSZ-szervezet jelöltállító gyűlésén a bemutatkozáskor többen is őszintén elmondták (a sajtó jelenlétében), hogy tulajdonképpen nem akarnak tanácsosok lenni, a nevük mindössze csali a szavazók számára. Kétségkívül igaz, hogy egy jól csengő név sok plusz szavazatot hozhat, és valószínű, hogy a jövő évi választásokkor sok helyen azért nem indítanak majd közös jelöltet a magyar szervezetek, mert lesz, akiknek nagyon kelleni fog a húzónév a tanácsosi lista elején, a „polgármester” rubrikában. Ez pedig azt eredményezheti, hogy olyan településeken sem lesz magyar elöljáró, ahol az új, egyfordulós polgármester-választási rendszer bevezetése miatt jó eséllyel nyerne magyar jelölt, ha nem lenne riválisa.
Szóval hasznosak lehetnek a húzóemberek, és talán nem ártana a sajtónak sem kihasználni őket, mivel ezek húzhatnák az olvasói jegyzéket is, ha az újságírók ugyanolyan etikátlanul viszonyulnának hozzájuk, amint ők a választókhoz. Például kiteregetve a családi szennyesüket vagy beszámolva a mindenféle velük kapcsolatos mocskos kis pletykákról, melyet – lévén közismert emberekről szó – valószínűleg sokan olvasnának. A magam részéről azonban mégiscsak idegenkednék az ilyesmitől, mivel az olvasóknak éppoly kevéssé van szükségük olcsó bulvárhírekre, mint arra, hogy ilyen csúnyán átverjék őket a választásokkor.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!