Huszonöt évvel ezelőtt Temesváron az emberek élőláncot alkotva védték a nacionálkommunista rezsim ellen felszólaló Tőkés Lászlót a rendszer pribékjeitől.
2014. december 15., 19:542014. december 15., 19:54
Néhány nap múlva megdőlt a diktátor hatalma, és egy ideig úgy tűnt, véget érhet az államilag szított etnikai gyűlölködés időszaka.
Akkor valószínűleg kevesen gondolták, hogy negyed század múlva még mindig ott tartunk majd, hogy a legnagyobb kormánypárt politikusai a Szekuritáté igyekezetét megszégyenítő elánnal üldözik továbbra is Tőkést azzal a szándékkal, hogy elérjék a forradalom kirobbanásában játszott szerepéért kapott állami kitüntetése visszavonását, és ezzel elvitassák a rendszerváltás megvalósításában meglevő érdemeit.
Vagy hogy már a temesvári városvezetők is beállnak ebbe a sorba, és meg sem hívják a jubileumi rendezvényekre. Arról nem is beszélve, hogy a bukaresti kormány helytartói azt tartják legfontosabb feladatuknak, hogy a magyar himnusz éneklése miatt rójanak ki bírságot.
Minderre csupán részben szolgál magyarázattal, hogy jelenleg is a magát immár szociáldemokratának nevező kommunista utódpárt van hatalmon. Persze ez csak megkönnyíti a számára a Ceauşescu-érában alkalmazott gyakorlat felelevenítését, azt, hogy az ország problémáiról a soviniszta indulatok szításával terelje el a figyelmet. Ez azonban nem csupán a szociáldemokraták privilégiuma: tapasztalhattuk már, hogy a román pártok többsége hajlamos ugyanerre. A helyzet tehát huszonöt év elteltével nem túl derűs.
Némi optimizmusra talán csak az ad okot, hogy a polgárok bebizonyították: az eddigihez képest más stílusú politizálást igényelnek, amikor az államfőválasztáson elsöprő többségben voksoltak az outsidernek számító, ráadásul kisebbségi jelöltre. A kérdés most az, mennyire lesz képes az új államfő megfelelni az elvárásoknak, és hogy milyen mértékben sikerül az 1989-ben hatalmukat átmentő erőknek, illetve tanítványaiknak a mostani „fülkeforradalmat” is eltéríteniük.
Ha sikerrel járnának, az tragikus lenne, hiszen az könnyen újabb – legalább huszonöt éves – kínlódásra, meghosszabbított „átmenetre,” mesterségesen szított konfliktusokra ítélné az országot és annak polgárait – nemzetiségtől függetlenül.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!