Kiss Judit
2017. december 19., 22:572017. december 19., 22:57
Huszonhét helyett huszonnyolc évet kell emlegetnünk immár, ha az 1989 decembere, a fordulópontnak, egyfajta mérföldkőnek tekinthető változások óta eltelt időszakra utalunk.
Nap mint nap megtörténik, hogy ezt a lassan három évtizednyi időt hozzuk fel, ha azt akarjuk érzékeltetni, pontosan mióta is várunk érdemi változást – mindhiába – ezen vagy azon a területen, legyen szó a romániai egészségügyről, igazságszolgáltatásról, korrupcióról és a többi. Nincsen ez másként az oktatás esetében sem. Ha összeszámolnánk a pozitív fejleményeket, az eredményt sokszorosan hatványra kellene emelni, hogy elérje a hiányosságok számát.
A minap az ismét sztrájkot kilátásba helyező tanügyi szakszervezetisek is felemlegették a huszonnyolc évet. Mint fogalmaztak, a rendszert ebben az időszakban alaposan tönkretették a döntéshozók, az oktatásban dolgozók pedig most fizetik meg mások nemtörődömségének, halogatásának az árát. Joggal tartják égbekiáltónak, hogy Romániában a hazai összterméknek (GDP) mindössze három százalékát fordítják oktatásra, az állam intézményei a tanügynek csupán „maradékokat” szántak a költségvetésből.
Mindeközben az ígérgetés terén nem kispályás jelenlegi kormány oktatásért felelős tárcavezetője újabb rózsaszín terveket dédelget: mivel a romániai iskoláknak csak 66 százalékában biztosított az internet-hozzáférés, eltökélt szándéka, hogy a helyzet javítása érdekében a közeljövőben digitalizálják a tanintézeteket. Sőt rátéve egy lapáttal ígéretére, sejtelmesen közölte: a minisztérium négy „nagyon nagy” projekttel készül.
Mi pedig éppolyan kíváncsian várjuk a nagy megvalósításokat, mint huszonnyolc évvel ezelőtt. Várjuk a megígért korszerűsítéseket, digitális tankönyveket, azt, hogy könnyebb legyen az iskolatáska, kevesebb és gyermekközpontúbb a tananyag, felkészültebb és megbecsültebb a pedagógustársadalom. És ezzel egy időben türelemmel, de szintén kíváncsian várjuk azt is, mikor kezdhetünk tanévet szeptemberben anélkül, hogy ki ne derüljön az, ami négy hónappal ezelőtt is: diákok ezrei járnak Romániában olyan tanintézetekbe, ahol nincsen bevezetve a víz, az udvaron szerénykedik az illemhely és romos a tantermeknek otthont adó épület.
Huszonnyolc év telt el a nagy reményekkel kecsegtető fordulópont óta. Akik 1989-ben jöttek a világra, már jócskán benne járnak a felnőttkorban, a közeg, ahol felnőttek, az ígérgetések, módosítások, sikertelennek bizonyuló át meg átszervezések, bizonytalanságok Romániája. Ha a realitás talaján maradunk, nem tarthatjuk kizártnak, hogy ugyanezt kapják útravalóul és kísérőül azok is, akik most koptatják – sok helyen a már réges-régen megkopott – iskolapadokat.
Balogh Levente
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rostás Szabolcs
Mintegy három hónapos késéssel, március 10-én tette közzé a bukaresti pénzügyminisztérium a 2026-os állami költségvetés tervezetét. Hogy mihez képest a késés? Egy felelősen gazdálkodó ország kormányához mindenképp.
Makkay József
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Balogh Levente
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Rostás Szabolcs
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Balogh Levente
Négy évnyi háború után kijelenthető: Ukrajna egyre rosszabb állapotban van, Oroszország hadereje és gazdasága is jókora veszteséget szenvedett, és Európa is súlyosan megsínylette a konfliktust.
Balogh Levente
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
szóljon hozzá!