2010. január 15., 11:522010. január 15., 11:52
Persze vélhetően azt sem gondolták volna, hogy húsz év alatt a RMDSZ-nek számos olyan kompromisszumot kell majd megkötnie, amely sokak szemében egyenértékű – ha nem is az árulással, de – az alapvető célok egy részének feladásával, és amely miatt nem kevesen gondolják úgy, hogy a román politikai rendszerbe való integrálódás előnyeiért – lásd kormánypozíciók – feladta a közösségi jogok, a területi és kulturális önrendelkezésért folytatott elvszerű és következetes harcot.
És hogy ezek nyomán az induláskor, a legelső, 1990-es nagyváradi kongreszszuson megfogalmazott jelszó – Egységben az erő – kétségessé válik, hiszen a huszadik születésnapra az elégedetlenkedők egy rivális pártot is összegründolnak, sőt a Tőkés László köré szerveződő Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács is megkérdőjelezi az RMDSZ-hegemóniára építő egységretorikát. Nem szép dolog azonban egy születésnapost szapulni, ezért nézzük, hová is jutott az RMDSZ húsz év alatt.
A szövetség szempontjából az elmúlt két évtized sikeres, hiszen nem csupán megmaradni tudott, de a folyamatos viták, a rivális alakulatok megjelenése és a szavazók lemorzsolódása ellenére is képes volt olyan parlamenti erőnek megmaradni, amelynek kormányzásra való alkalmasságát – a szélsőségeket kivéve – mindegyik román politikai erő evidenciaként kezeli. És bár még ma sincs tejjel-mézzel folyó autonómia és Bolyai Egyetem Kolozsvárott, kisebb, de jelentős, a magyarság önazonosságának megőrzését elősegítő jogszabályokat sikerült keresztülverni a parlamenten.
Hogy mit kívánunk az ünnepeltnek a következő húsz évre? Megmaradást – de persze ez nem öncél, ne önmagáért és vezetőiért létezzen, hanem a romániai magyarokért. Sikereket – ugyanezért. És ami ezekhez feltétlenül szükséges: párbeszédre való hajlandóságot, megértést, kompromisszumkészséget – nem csupán a román politikummal, de az érdekképviselet nonpluszultráját nem feltétlenül az RMDSZ-ben látó magyarokkal szemben is.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.