VEZÉRCIKK – Egyelőre igencsak úgy tűnik, az Európai Uniónak nevezett entitás gyámoltalanul bukdácsol fennállása eddigi legkomolyabb vizsgáján.
2015. szeptember 06., 20:422015. szeptember 06., 20:42
A huszonnyolc tagállam vezetői és az uniós szervek első emberei képtelenek megegyezni a legfontosabb teendőkben, abban, hogyan viszonyuljanak a példátlan migránshullámhoz, amely a Közel-Kelet irányából elérte Európát, és – jórészt éppen az európaiak tehetetlensége miatt – egyelőre megállíthatatlanul zúdul Nyugat felé.
Az elvileg világos, hogy a zsidó-keresztény szellemiség jegyében is menedéket kell nyújtani azoknak, akik a háborús övezetekben közvetlen veszélyben vannak, és a puszta életükért menekülnek. Ugyanakkor teljesen jogos az a megállapítás is, hogy azokat, akik nem a háború elől menekülnek, csak a nyugati életszínvonal, a jobb bérek, rosszabb esetben a bőkezű munkanélküli-segélyek és egyéb juttatások vonzzák őket, csak alapos szűrés után és nagyon kis százalékban lehet befogadni.
Ami pedig a legfontosabb: az Unió külső határait a lehető leghatékonyabban kellene védeni az illegális bevándorlóktól. Csakhogy épp ez az, ami nem történik meg – Görögország gyakorlatilag uniós kötelezettségeit megszegve, regisztráció nélkül zúdítja tovább a partra vetődő migránsokat, akiket emiatt Magyarországnak kell nyilvántartásba vennie. Ami ekkora embertömeg esetében gyakorlatilag képtelenség. Főleg úgy, hogy mindeközben Budapesten verik el a port, amiért nem biztosít azonnal ellátást a számolatlanul özönlő embertömegnek, vagy nem engedi tovább őket.
Csakhogy ez utóbbi az uniós szabályok megszegése – a paradoxon az, hogy minden elhibázott kommunikáció, kapkodás és teszetoszaság ellenére még mindig Magyarország volt az, amely a görög partoktól Calais-ig legalább valamelyest a migránsügyben a saját és az Unió határainak védelméért tenni akaró, felelős államként próbált viselkedni. Azzal viszont, hogy az osztrák és a német hatóságok a gyalogszerrel útnak indult migránsáradat láttán úgy döntöttek, beengedik őket, a hatályos schengeni előírások és a migránsok regisztrációjára vonatkozó dublini szerződés gyakorlatilag a kukába került.
Vagyis az első nagy próbatételnél az EU legerősebb tagállama mondta ki, hogy ezen előírások semmit sem érnek. És hiába a kijelentések, hogy mindez egyszeri döntés volt: ostoba lenne az a Nyugatra vágyó szíriai vagy afgán, aki ezt nem értékelné meghívásként.
És ha az EU-tagállamok nem lesznek képesek minél hamarabb megállapodni abban, hogy a bevándorlók jogai mellett legalább ugyanolyan fontos az európai őshonos polgárok identitásuk megőrzéséhez és a nyugodt élethez való joga – vagyis hogy a befogadottaknak, ha nem csupán ideiglenesen, befogadóállomásokon itt tartózkodó háborús menekültek, hanem életüket itt folytatni akaró letelepedők, teljes mértékben, kompromisszumok nélkül alkalmazkodniuk kell az európai kultúrához, életformához, és el kell fogadniuk, magukévá kell tenniük az itteni értékeket –, valamint a határok fokozott védelme és az illegális bevándorlás megakadályozása, az okok felszámolása is elengedhetetlen, akkor hamarosan itt is lesznek a kapuknál. És nem fognak kopogtatni, hanem kertelés nélkül besétálnak rajtuk.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!