2012. március 27., 09:272012. március 27., 09:27
Igaz, ami igaz, nem biztos, hogy teljesen hülyének kellene nézni a vásárlót, de biztos vagyok benne, hogy valamilyen precedens miatt döntöttek a furcsa használati utasítás feltüntetése mellett a csomagolás tervezői. A minap egy ugyanilyen jópofa, ráadásul nem is szöveggel, hanem képekkel, vizuálisan megoldott használati utasítással találkoztam, mégpedig nem is csomagolt, nem is összerakható, csak éppen pucolni való finomságon: egy ananászon.
Itt előrebocsátom, tisztában vagyok vele, hogy senki nem születik az ananászpucolás tudományával, de a gyümölcsre biggyesztett, a felvágás négy fázisát mutató cetli kicsit mégis túlzásnak tűnik. Annyi haszna viszont van az egésznek, hogy rájöttem, mostanáig teljesen rosszul ettem az ananászt: karikákra vágtam, úgy szedtem le a kemény héját, és kanyarítottam ki a közepét, hogy csak az édes húsa maradjon.
A használati utasításból viszont világosan kiderült: az egzotikus (értsd: nagyon vicces) formájú gyümölcsöt előbb hosszában kettőbe, majd négybe kell vágni, ezután lehet egyszerűen eltávolítani a kemény középrészt, majd megszabadítani az ehetetlen és szúrós héjtól, ezután már egyszerűen föl lehet szeletelni. Képzeljék csak el a következő szituációt: az éhes és szomjas hajótörött négykézláb araszolgat előre a rekkenő hőségben, a forró homokon egy lakatlan szigeten, amikor egyszer csak megpillant egy kívánatos, érett ananászt.
De jaj! A gyümölcshöz nincs használati utasítás! Lehet, hogy hősünk nem a megfelelő módon pucolja meg azt? Lehet, hogy nem is oltja éhét-szomját, ha nem vágja tökéletesen kettőbe, majd négybe, nem távolítja el a héjat, és ezután nem vágja takaros kis karikákra? Ez éppúgy lehetséges, mint az, hogy az alma nem lesz ugyanolyan finom, ha nem sikerül összefüggő kacskaringóban levágni róla a héját, vagy hogy a narancson biztosan a kelleténél több fehér ízetlenség marad, ha nem a már kifejlesztett módszerrel pucolom meg. Egy azonban biztos: akár hosszában, akár keresztben, de én is és a hajótörött is szomjan halnánk, ha nem lenne éles és strapabíró késünk, az ananászhéj ugyanis kemény, mint a fakéreg – erre azonban a cetli már nem figyelmeztet.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.