2012. február 16., 08:262012. február 16., 08:26
A hóeltakarítók alaptípusával kezdem. A pedáns öregúr vagy néni naponta reggel fogja a régi falapátját, seprűjét, és addig nem nyugszik, ameddig a többi járókelő számára a saját járdaszakaszát, illetve az udvari ösvényt biztonságossá nem tette.
A szomszédai szintén ezt teszik. Az úgynevezett sportember modern felfogású, aki a konditeremhez méltó erőfeszítéssel fejleszti izomzatát és fizikai erőnlétét a napi mozgásgyakorlattal. Csodálkozik, amikor a szomszéd lihegve panaszkodik, hogy milyen nehéz ez a hólapátolás.
A következő kategória a matematikus hótakarító. Ő különös precizitással takarít, törekszik a maradék hóréteg vízszintes kiegyenlítésére, ráadásul milliméterre pontosan megáll a telke határán, nehogy a szomszéd munkaterületéből valamit elvegyen. (A mellette levő ingatlanban lakó ügyvéd akár birtokháborításnak is vehetné a dolgot.)
Szélsőséges alváltozatnak minősül a Buzgó Mócsing típusú „sovány, hosszú, horgas orrú, erős állkapcsú egyén”. Fegyverként forgatja hólapátját, és ha befejezte, kezdi elölről az egészet. Isten őrizzen, hogy véletlenül akkor járj arra, a közelében próbáld letopogni a talpadra rakódott havat.
De „az igazi Trebitsch” sem tudja felvenni a versenyt a műkorcsolya kukkoló szerelmese praktikáival. A környékbeli járókelők réme azzal szórakozik, hogy esténként vizet önt a járdájára (!), ami reggelre megfagy. Aztán ablakából az elcsúszó gyanútlan gyalogosokon röhög – mielőtt jó későn formailag takarítgatna.
Nem csoda, ha a szomszédok szívesebben laknának a csúcstechnológiás hóeltakarító mellett. A vállalkozó kedvű ezermester a téli időszakban elemében van, saját találmányú hőfejlesztő gépezetével pillanatok alatt felolvasztja a legmakacsabb jeget is, a szennyezett vizet újrahasznosítja.
Hej, de örülne az utcaszélre takarított havat lapátolgató utcaseprő egy ilyen technikai fejlesztésnek! Őt ne tévesszük össze a kényszermunkással, aki a munkahelye környezetének havát igyekszik több-kevesebb lelkesedéssel elsepergetni, miközben a többiek a fűtött irodában ülnek.
Utolsónak maradt az a népes csoport, amire mindannyian fel vannak háborodva: a lusta, szélhámos, csaló szomszéd, egyszóval a hóhányó!
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok