2010. október 14., 10:522010. október 14., 10:52
Az adóellenőrök az egészségbiztosítási pénztárhoz és más hasonló szervhez hasonlóan ugyebár egy-két lejes, többéves elmaradásért is levelet küldenek, míg a különböző, kormánynak alárendelt intézmények felügyelői egymásnak adják a kilincset a cégek ajtajában. A közlekedési rendőrök is ott leskelődnek minden utcasarkon, várva, hogy valaki hibázzon.
Ha meg csak mintasofőrök ülnek aznap volánhoz – vagy hatékony az autósok közötti lámpázós szolidaritás –, akkor unalmukban rutinellenőrzésbe kezdenek, s estig biztos kerül néhány autó, amelynek nincs rendben valamelyik világítóteste, nem teljes az egészségügyi doboza, vagy netalán szélesebb a téli abroncsa a törzskönyvben szereplő adatnál. Nem ülnek tétlenül eközben az élelmiszer-biztonsági ellenőrök sem. Irodájukban ott lóg az egyes megyék valamennyi, tömegeket vonzó kültéri banzájának – városnap, falunap stb. – időpontja, s naponta kiszámolják, hányat kell még aludni a következő pénzszerzési lehetőségig.
Mert e tekintetben lassan olyanok, mint a koldusok, akik hasonló alkalmakkor szintén ellepik a főtereket néhány lej, vagy egy kis kaja-pia reményében. Sőt, talán már többen is vannak. Ott sertepertélnek a lacikonyhák, bóvliárusok között, rajtaütésszerűen lecsapva rájuk, s mindig kerül egy-egy kereskedő-szolgáltató, aki nem hozta magával a szükséges cégiratokat, netalán nem tudja számlával igazolni áruja eredetét. Ez folyik ugyanakkor mindennap a piacokon, ahol egyebek mellett az a fő tét, csal-e adót az egy-két hektárja gyümölcsét értékesítő termelő azáltal, hogy nem ad nyugtát, számlát minden répa után vevőjének. A gazdaság kifehérítése nemes cél. Azonban attól tartok, hamarabb nyomtat áfás számlát a templomi persely, mintsem fény derülne a legnagyobb adócsalók kilétére.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.