JEGYZET – Rég tudott, hogy az embernek nemcsak azért van két füle, hogy sztereóban halljon, hanem a bekerülő információk könnyebb áramlása végett is: semmi akadálya ne lehessen „az egyik fülemen be, a másikon ki” folyamatnak.
2015. december 13., 19:182015. december 13., 19:18
Nem tudom, ki hogyan van vele, de az én koponyám belsejét mostanában egyre inkább igénybe veszi ez a határozottan fölösleges ide-oda híráram. Arra, amit például huszonhatodik éve folytonosan hallunk az autósztrádákkal kapcsolatban, hiába is próbálok nem odafigyelni, a hírtőzsdék cápái (értsd: a politikusok) sem hagyják magukat, csak mondják és mondják, mit sem törődve azzal, hogy mindenki tudja: hazugság az egész.
A legnagyobb nyilvánosság előtt a legmerészebb vonalakat húzogatják keresztül-kasul, dobálóznak a számokkal, nyelik az óriási összegeket, és ahelyett, hogy legalább pár kilométert haladna előre a sokat ígérő masterplan varázsszóval illetett úthálózat, a hanyag, pocsék munka miatt azt is le kell zárni, ami állítólag elkészült. Az utak tekintetében pedig még mindig ott vagyunk, ahol a part szakad. A szó legszorosabb értelmében.
Vagy az egészségügy! Hányadik variáns ez a legutóbbi kártya, ami a bűvésztrükkökhöz hasonlóan hol eltűnik, hol előbukkan, működik, vagy nem működik, ahogy a háttérben a nagy kavarók éppen akarják. És az időnként beígért fizetésemelések?! Az adrenalinunk szintjének karbantartásához épp megfelelő: ígérik, esküdöznek, hogy most aztán igen, hogy nemsokára faarccal bejelentsék: mi akartuk, de nincs pénz. Majd legközelebb. Csupán abban lehetünk holtbiztosak, hogy saját magukról, jobb és bal kéz felőli családjukról, cimboráikról nem fognak soha megfeledkezni. A többi meg kit érdekel?!
Még szerencse, hogy a „jóléti hírek” gyűjtőnév alatt kiötölt blődségeket csak mi, mezei adófizetők és a létminimum kötélpályáján egyensúlyozók érzékeljük. Ebben nincs nemzetközi tőkeellenőrzés, bankfelügyelőségi kitételek és szigorítások, egyszóval büntetlenül vihetik hírtőzsdére a gondolkodás nélkül elénk dobott hazugságaikat, tudják, ez a börze úgysem omlik össze, nem fuccsol be, nyugodtan űzhetik veszélyes játékaikat, legföljebb csak inog egy kicsit, kelleti magát, hátha megjelentek újabb hiszékenyek, a csőd szélén úgyis megáll, és megy minden tovább, ahogy eddig.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!