Hírfolyamunkban a hó – Semmi különös, csak egy csoda

Az okostelefonos alkalmazás azt is megsúgja előre, hány fokra kell számítani aznap, vagy akár hét nappal később, sőt azt is tudja, hogy milyen idő várható Kanadában, Szicíliában, Marokkóban. Viszonylag pontosan jelzi előre, hogy lesz-e eső, hó, szél, vihar vagy napsütés, gumicsizmát készítsünk-e elő vagy nagykabátot.

Esik? Megtudjuk a közösségi oldalról, miközben fel sem nézünk a képernyőről. Szokatlanul nagy a kánikula? Nem ritkán légkondicionált helyiségben értesülünk róla, híradásokból, mások bejelentéseiből.

De legtöbbször kiszorul lakásokba zárt mindennapjainkból az eső illata, a hideg szél csípős érintése, a falevelek hullásának lassú ritmusa is.

November első felében egy este csendesen elkezdett szállingózni a hó Kolozsváron. Nem is volt még igazi hó, inkább csak havas eső, elnehezült, vízzel telt pelyhek hullottak odafentről, meglehetősen gyorsan. Ahogy az ember felnézett, úgy tűnt, a pelyhek szélsebesen közelednek a talaj felé a szélben, örvénylettek a levegőben.

Az egyik belvárosi étteremből kilépett egy aprócska termetű – mint kiderült, ott dolgozó – Srí Lanka-i fiatal vendégmunkás, aki pár pillanattal később elárulta, otthon soha nem élt meg húsz foknál hidegebbet. Fölnézett az égre a lámpafényben. Vadidegenek voltunk számára, mi, arra járók, de valami arra késztette, hogy mindenképp közölje velünk, mi jár a fejében.

Nálunk a nagyvárosban az ilyesmi akár visszás tolakodásnak is tűnhet. A közösségi oldal „mi jár a fejedben” kérdésére pedig kizárólag a virtualitásban szoktunk felelni.

A Srí Lanka-i fiú hibás angolsággal, csendesen, közvetlenül mondta, amit mondott, nem leplezett ámulattal az arcán. Felfelé nézett és így szólt:

Mintha azt az érzést közvetítette volna a megnyilvánulása: „itt vagyok, most vagyok itt, térben és időben, ezen a helyen, nem máshol, és örülök annak, hogy havazik”.

Egészen egyszerű ez. Semmi különös nem történt, csak a hóesés. Nem hírfolyamban, nem képernyőn. És ott állt a világ távoli pontjáról ideérkezett ember, aki élőben csodálkozott rá arra, ami számunkra sokszor nem más, mint hírfolyamunk millió villanásának egyike. De íme, ebben a pillanatban akadt, aki számára előzmény nélküli volt az élmény.

Itt és most. Hull a hó. Ha valóban átéljük, nem cserélhető fel semmilyen képernyős közvetítéssel. Sőt, semmilyen más pillanattal.