VEZÉRCIKK – Huszonöt évvel a szovjet blokk összeomlását követően ismét egyre gyakoribbá válik a hidegháborús időszakot idéző retorika a nyugati, illetve a moszkvai illetékesek részéről.
2015. március 23., 20:142015. március 23., 20:14
Legutóbb Mihail Vanyin, Oroszország dániai nagykövete fenyegette meg a skandináv országot, hogy hadihajói az orosz atomrakéták célpontjaivá válnak, ha csatlakozik az Egyesült Államok által a NATO-szövetségesek segítségével kiépíteni szándékozott rakétavédelmi rendszerhez.
A Washington által irányított NATO viszont elutasítja az orosz fenyegetőzést, és kitart amellett, hogy a rakétapajzs nem az orosz csapásmérő potenciál gyengítését, hanem egy, a Közel-Keletről induló esetleges terrortámadás kivédését szolgálja. Amiben van is ráció, hiszen ki tudja, milyen komolyabb fegyverzet kerülhet a Nyugatot halálos, elpusztítandó ellenségnek tekintő Iszlám Állam vagy egyéb terrorszervezetek kezébe. Mindazonáltal egyáltalán nem kizárható, hogy Washington a közel-keleti mellett az esetleges orosz fenyegetés mértékét is csökkenteni kívánja a rakétapajzzsal.
A világhatalmi státusát és megmaradt európai befolyási övezetét védeni akaró Moszkva azonban ezt a saját biztonsága elleni kihívásként értelmezi, ennek érdekében csatolta Oroszországhoz az 1954-ben Ukrajnának ajándékozott Krímet, amely stratégiai támaszpont az orosz haderő számára a NATO közvetlen közelében.
A saját érdekszféránknak tekintett „közelkülföld” elvét Washington is alkalmazza, ennek lehet a jele például az, hogy váratlanul megegyezett Kubával a fél évszázada megromlott viszony normalizálásáról. Az ok az lehet, hogy nem szeretné, ha Moszkva esetleg a régi jó barátság fölmelegítésének ürügyével megvetné a lábát Florida partjaitól mintegy 150 kilométerre.
Miközben a Nyugat Ukrajna felfegyverzését fontolgatja, és növeli csapatai számát Keleten, Oroszország a hagyományos erőkkel szemben fellépő, a „nemzeti értékek” megőrzését hirdető európai szélsőséges pártok támogatása révén próbálja ezen országokat destabilizálni, a polgárok szimpátiáját kivívni, illetve az Amerikával szembeni ellenérzést növelni. Pedig a fundamentalista terrorizmus és Kína felemelkedése mindkét fél számára veszélyesebb kihívást jelent egymásnál.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!