2011. május 10., 09:512011. május 10., 09:51
Mert ki kellett mennem, az tény, egyrészt a piacon bevásárolni, másrészt mert egyéb hivatalos ügyem is akadt. De egyelőre nem akaródzott kimenni, így hát odatettem egy adag kávét főni.
Gondoltam, előbb kávézom, aztán majd ráér még eldönteni, hogy bocsánatot kérjek, vagy sem a téli dzsekitől, bakancstól, miegymástól, mert megfagyni nem akartam, az biztos. Közben a fűtőtestben is kotyogni kezdett a meleg víz, lassan átmelegedtek a csövek, így örömmel nyugtázhattam, hogy legalább a lakásban nem kell fagyoskodnom a májusi télben. Ekkor toppant be az egyik szomszédasszonyom azon mérgelődve: „aztán vajon mennyit kell majd fizetnünk azért a kevés fűtésért, amit a hirtelen lehűlés okán most adnak?”
Felvetésére már én is dühös lettem, hiszen amikor jóleső érzéssel melengettem megfagyott kezem a fűtőtesten, nem is gondoltam arra, hogy ezért fizetni is kell, illetve hogy ezzel hétről nyolcra növekszik a fűtésszámlás hónapok száma. Próbáltam nyugtatgatni háborgó szomszédasszonyomat azzal, hogy nem számolhatnak fel sokat, meg egyébként is május van, és globális felmelegedés veszélye fenyeget, szakértők mondták, nem ilyen szomszédasszonyok közötti magasröptű eszmecsere, ráadásul mi is írtunk erről az újságban. Ekkor toppant be a másik szomszédasszony, a 75 éves Mária néni, derűsen, mosolygósan, mintha azon a reggelen ki sem nézett volna az ablakon, és nem látta volna a májusi havazást.
Nosza, neki is töltöttem egy bögre kávét, ami időközben megfőtt, és hozzáfogtunk a szokásos szombat reggeli eszmecserékhez a világ sorsáról, a helybéli pletykákról, hogy ki?, kivel?, hol?, mit? stb., tudják, amit ilyenkor szokás és illik szomszédasszonyok társaságában. Miután szinte minden kérdést teljesen kimerítettünk, visszakanyarodtunk a globális felmelegedés kérdéskörére, megállapítva a korombéli szomszédasszonnyal, hogy bolond világban élünk, ha már májusban is havazik. „Hideg május, bő termés!” – állapította meg korához méltó bölcsességgel Mária néni, hozzáfűzve – „a régi öregek így tartották...” „No, majd meglátjuk!” – zsémbeltem kétkedve, mire Mária néni ugyanolyan derűsen és mosolygósan kifejtette: „Volt még ilyen, s kiújultuk...”
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!