2012. július 17., 09:452012. július 17., 09:45
Majd a rég letűnt idők cenzorához méltóan ki is fejtette: „Nem lett volna szabad annyi negatívumot bevinni az írásba, elvégre a gyűlés nem csak arról szólt.” Ukázszerű, értékes útmutatása oly meggyőző volt, hogy már nemcsak ő maga hitt benne, én is kezdtem kételkedni annak hitelességében, amit az említett pártgyűlésen láttam-hallottam.
Sőt rá kellett ébrednem, régen rossz, ha az újságíró a saját szemének és fülének hisz, mert utána mea culpázhat, hamut szórhat a fejére, és megkövetheti a valamikor még ellenzékiként ismert, de időközben a pénz és a hatalom oldalára átállt pártkatonát. És máris jöhet a hibaigazítás. Szóval: csak jelen sorok írójának tűnt úgy, hogy az ülést megelőző órákban a szervezet nélkül hagyott ügyvezető elnöknő lepakolta a pártszékház faláról a saját tulajdonát képező képeket, holott ő nem a falról vette le, hanem ellenkezőleg, a falra tette fel.
És nem a régi várost ábrázoló, berámázott fotókat, hanem az őt és csapatát átszervező, hőn szeretett csúcsvezetők portréit. Az egyik körzet képviselője nem azt üzente a szenátorunknak, hogy „vegyen le” a cinizmusából, a mögöttem ülő bácsika azért kért szót, hogy még arrogánsabb magatartásra buzdítsa a csúcspolitikust. A helyi, szintén átszervezett elnök sem panaszkodott az utolsó száz méteren történt jelöltcserére; azt hangoztatta, hogy jobb volt a csúfos vereségbe futó második jelölt, mint a közvélemény-kutatások szerint reális eséllyel rendelkező, ám időközben kigolyózott első.
És akkor is az én szimatom csalt, amikor azt írtam, hogy az exelnök asszony a „büdös életről” tett említést, amikor ingerülten kivonult a teremből, holott ő lényegében a Donát úti nyíló és rendkívül illatos orgonákról dúdolt, miközben az örökzöld ritmusaira lépkedve, kecsesen elhagyta a termet. És abban is igaza volt a valamikor még ellenzékiként ismert, de időközben a pénz és a hatalom oldalára átállt pártkatonának, hogy nem csak negatívumokról szólt a gyűlés. Volt egy pozitív része is, amikor az emberek még mosolyogva néztek egymásra. Csak az a baj, hogy ez sajnálatos módon a névsorolvasással véget ért.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok