JEGYZET – Elõkészítõ osztályos gyermek szüleitõl hallom, hogy a legutóbbi házi feladat kikeresni a Google-on egy adott szerzõ két elbeszélését és majd beszámolni az olvasottakról.
2015. március 01., 21:212015. március 01., 21:21
2015. március 02., 12:482015. március 02., 12:48
Hát már olyan jól megtanult olvasni, egyetlen – elõkészítõs – félév után?! Nem, dehogy, mondták a szülõk, de mi elolvastuk neki, igaz, nem a netes univerzális keresõ segítségével, hanem az otthoni kötetbõl. És figyelt az olvasásra a gyerek? – kérdeztem. Eleinte morgott egy kicsit, hogy a tanító néni kifejezetten a táblagép használatát ajánlotta, de aztán úgy elmerült a történetben, hogy már nem gondolt az elektronikus adathordozóra.
Az olvasás után jóízûen elbeszélgettünk a két történetrõl, másnap pedig örömmel újságolta, hogy a tanítónõ megdicsérte, olyan jól elmondta az olvasottakat. Megdicsértem én is a két fiatal szülõt, de tõlem telhetõ kedvességgel még megérdeklõdtem, hogy az osztályban nem szokott-e a tanci is olvasni nekik? Nem, dehogy – kaptam a megdöbbentõ választ, nincs rá idõ, annyi mindennel kell foglalkozniuk. Elõkészítõ osztályban?!
Igen, ez a mai rohanó világ már nem olyan, mint amikor mi voltunk elsõsök. Azt jóérzéssel elhallgatták, hogy ahhoz az õskorhoz pedig, amikor én kezdtem iskolába járni, ahhoz már semmi sem hasonlítható. Ezzel a témát ejtettük is, másról kezdtek beszélni, én viszont nem tudtam szabadulni egy régen hallott amerikai szólásfélétõl: amikor egyvalaki azzal megy be a gyorsbüfébe, hogy kérek egy hamburgert és egy emberi szót
E felett is elszállt az idõ, most már nem cikk az emberi szó. Vagy ha nagyon szabatosak akarnánk lenni, akkor hiánycikkrõl beszélnénk. Nincs nekem semmi bajom a változó világgal, annak örüljünk, hogy változik. Na de a beszéd az egyik legnagyobb kincsünk, embervoltunknak az egyik lényeges eleme. Makogó SMS-üzenetekbõl hogy fog megtanulni beszélni a következõ nemzedék? Hogy fogja tudni, mi az álomba ringató esti mese, egyáltalán, hogy mi az a meséskönyv?!
Marad a villogó képernyõ, az egy lére menõ rajzfilmek?! És egyáltalán: a tanító miért hárítja át a szülõkre munkájának legszebb részét, azt, amikor a szavát lélegzet-visszafojtva hallgatja egy egész osztály, az olvasás végén pedig ömlenek a kérdések? Vagy jobb, ha kórusban szidják a folyton monitor elõtt ülõ gyereket és bezzegeznek az õ idejük szépségével?!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
szóljon hozzá!