2011. július 12., 09:232011. július 12., 09:23
Ennek szellemében kalauzoltam el az Európában addig soha nem járt Charlest a Gyilkos-tóhoz, aki ahelyett, hogy lelkesedett volna a gyönyörű látványtól, kifejtette: „egyáltalán nincsenek kihasználva a tó adottságai, a kiálló csutakokat rég ki kellett volna onnan szedni, és vízirobogókkal felszerelni a tavat, hogy száguldozhassanak a turisták kedvükre”. Innentől már hiába magyaráztam neki bármit Eszterről, a szép leányzóról és elrablójáról, meg az átokról, melynek hatására „a hegyek elindultak a völgybe”, elzárva a patak vizét, mert vendégemet ez egyáltalán nem érdekelte. Sokkal vonzóbbnak találta a lovas szekeret és a „lócitromot” fényképezni az akkoriban még elég jó állapotban lévő út közepén, mint az én legendáimat hallgatni. A Gyilkos-tó külföldi szemszögből témakör azonban megint „képbe került”, ugyanis kedves ismerősöm a minap az egyik közösségi portálon hívta fel a figyelmet egy igen érdekes és sajátos véleményre a tóval és környékével kapcsolatosan.
Ezt írták ugyanis a Gyilkos-tóról: „Azzal tulajdonképpen nincs bajom, ha időnként újabb fenyőtörzseket szúrnak le a mederbe, hogy fenntartsák a képet, amiről a tó híressé vált, de a part körül rendszertelenül elszórt, összevissza stílusú és állapotú épületek igénytelenséget sugároznak.” Ami a szomorú, hogy a vélemény meg is jelent egy magyarországi autós portálon, részletezve az utak állapotát és patakmederben található szemetet. A fenyőtörzsek mederbe szúrásán jót derültem, ez ugyanis itteni okosok fejében is megfordult már, de a környezetre vonatkozó észrevételei a kollégának, finoman fogalmazva, egy kicsit rosszulestek. Annál is inkább hülyén érzem magam, mert lapunk hasábjain többször is beszámoltam nyertes pályázatokról, induló beruházásokról, tervekről stb., mégis kívülről szemlélve úgy tűnik, mintha a Gyilkos-tónál megállt volna az idő.
Most ismét vendégeket várok, és máris elmúlik a hencegő kedvem, amint arra gondolok, magyarázkodnom kell a tó környéki állapotok miatt. Még szerencse, hogy magyarországiak, akiket várok, lehet őket „szédíteni” Eszterrel s a legendával.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!