2011. december 20., 09:042011. december 20., 09:04
Valljuk be, fordított esetben nekünk is rosszul esne. Érzékeny a terület. Azt azért mégiscsak észre kell venni, hogy a himnuszéneklésre nem terjed ki a válogatott sportolók „munkaköri leírása”. Megannyi román sportoló nem énekli a hazája himnuszát a hivatalos mérkőzések előtt. Ha a vokális képességek alapján végeznék a válogatást, kórus állna össze, nem hokicsapat.
Márpedig Csíkszeredában a székely fiúk a hokizásra fektették a hangsúlyt. Elénekelték a magyar himnuszt, aztán jól megverték a magyar válogatottat. Ez pedig profi magatartás. Manapság a sportklubok afféle nemzetközi válogatottakat szerveznek csapataikba, és ez a szellemiség a „nemzeti” válogatottaktól sem idegen. Az európai országok asztalitenisz válogatottjaiban többnyire honosított kínaiak szerzik a pontokat, és a román hokicsapatban is akad honosított ukrán játékos. Ha pedig szükség van a tudásukra, azoknak is érdemes engedniük az érzékenységből, akik színeiben versenyeznek. Legfeljebb az kifogásolható, hogy miért énekelték egy másik ország himnuszát.
Lehet, bölcsebb lett volna mindkét himnuszt méltóságteljesen végighallgatni. Mert hát a székely hokisok elénekelhetik a magyar himnuszt a március 15-i koszorúzás helyszínén, vagy akár a karácsonyi templomi szertartás végén is. Amikor a román címeres mezbe bújnak, talán az lenne a cél, hogy a románok is büszkék legyenek a teljesítményükre, hogy a legelvakultabbak is azt mondhassák: forrófejűek ezek a székelyek, autonómiát is akarnak, de nézd, milyen becsülettel képviselik országunkat.
Ennek ellenére, nem volt hiábavaló a csíkszeredai himnuszéneklés. Alkalmat ad ugyanis arra, hogy olyan szinten hozza be a közbeszédbe a Székelyföld, a román–magyar viszony kérdését, amilyen szinten a politikai szövegek aligha hozhatják. Tematizálja a közvéleményt, segít megértetni, hogy nem vagyunk egyformák, és hogy Romániának sok tennivalója van még az ügyben, hogy a székely hokisok is a hazájuknak érezzék, szívesen énekeljék a himnuszát.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok