Jó úton jár az az önkormányzat, amely a fiatalok hazasegítésére tesz kísérletet. Erdélyben alighanem a sepsiszentgyörgyiek léptek elsőként e téren, s bár a Gyere haza! elnevezésű program megtorpanni látszott, a jelek szerint még sincs megállás.
2014. február 05., 20:152014. február 05., 20:15
Ne is legyen! Újabban Arany János kedves szülővárosában kezdeményezett hasonlót az önkormányzati testület, s azt kívánom, hogy a hajdúvárosban is legyen jó a folytatás. Mert arról van szó, hogy a fiatalok ijesztően nagy része idegenben kénytelen megkeresni a boldogulást, miután az 1989 decembere óta eltelt majd\' negyedszázadban ez az ország képtelen volt megteremteni a mai fiatalok – s félő, hogy majdani nemzedékek – itthoni, szülőföldön való megélhetését lehetővé tevő körülményeket.
Hangsúlyoznám, hogy nem a természeti, földrajzi, kulturális, másmilyen adottságokat, hanem a körülményeket. És emiatt a legkevésbé sem vétkesek a kilencvenes évek óvodásai, kisiskolásai, akik ma kemény tandíjat fizetve járják a saját lábon való megállás, a megélhetés iskoláját – itthon és idegenben egyaránt. Szóval olyan önpusztító folyamatnak lehetünk a szemtanúi – s ami ennél is rosszabb: tétlen szemlélői! –, amelyről néhány éve legfeljebb szorongó sejtéseink lehettek, de ami mára mindennapjaink fájó valóságává vált: ha valamikor nem volt halálos érv a távozásra, ma már a maradásra sincs, s ezen nem az üres jelszavak, nem a tartalmatlan politikusi ígéretek, de a cselekvő próbálkozás változtathat.
Azzal a kiegészítéssel, hogy a hazahívásnak az ingyentelek és a -lakás csak egy-egy valóban alapvetően fontos tartozéka, de ami mellől nem hiányozhat a legfőbb elem: a munkahely. Vagyis az a jövedelmi, megélhetési forrás, amely az itthon maradás legfőbb letéteményese. Mérget veszek ugyanis rá, hogy Nagyszalontától nyugatabbra s annál is nyugatabbra, évtizedekre menően jobbak lesznek az életkörülmények, mint ma vannak Erdélyben, de egy kis segítséggel mindezt felül tudja írni a szülőföldhöz való ragaszkodás. Legyen hozzá elegendő akarat, pénz és hit! Hogy hazajöjjenek.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!