Hirdetés
Balogh Levente

Balogh Levente

Határtalan román frusztráció

2024. december 31., 09:282024. december 31., 09:28

2024. december 31., 09:432024. december 31., 09:43

Van abban valami szimbolikus, hogy a román külügy éppen akkor ad ki rosszalló nyilatkozatot egy, a Trianon előtti Magyarországot ábrázoló atlasz miatt, amikor hathatós magyar közreműködéssel gyakorlatilag eltűnik a két ország közötti trianoni határ.

Persze egy rosszalló hangvételű külügyi közlemény, amelyet amiatt adtak ki, mert a magyar NATO-nagykövet egy olyan atlaszt ajándékozott kollégáinak, amelyben a történelmi Magyarország térképe is látható, még nem teljesen a világ vége, de azért kijózanító lépés mindazok számára, akik akár az ilyen gesztusok terén is visszafogottságot vártak Bukarest részéről annak elismeréseként, hogy a magyar kormány az EU soros elnökeként mindent megtett annak érdekében, hogy az ódzkodó uniós tagállamok letegyenek a schengeni bővítéssel szembeni vétóról, és végül sikerrel járt.

Bár kérdéses, hogy a román külügy reakciója – amelyet azt követően tettek közzé, hogy felállt az új, már az RMDSZ-es minisztereket is soraiban tudó kormány – a jövő évre és a közeljövőre várható viszonyt és román hozzáállást is megalapozza és előrevetíti, azért mindenképpen tanulságos.

Már csak azért is, mert a magyar ajándékot „provokatívnak” minősíti.

Persze közhely, hogy a hála nem politikai kategória, és ha az ilyen megnyilvánulások mellett annak is szemtanúi leszünk, hogy a schengeni csatlakozás kapcsán Orbán Viktornak személyesen is lekötelezett Marcel Ciolacu vezette bukaresti kabinet amúgy mindent megtesz a minél szorosabb és gyümölcsözőbb magyar-román együttműködés, a történelmi sérelmek rendezése és az Erdélyben, a Partiumban és a Bánságban élő őshonos magyar közösség helyzetének javítása, nyelvi és oktatási jogainak biztosítása és bővítése érdekében, akkor a román külügy lépése akár pillanatnyi botlásnak is tekinthető.

Mindazonáltal

mégiscsak elszomorító, hogy a bukaresti kormány illetékesei még mindig kaphatók az olcsó magyarellenes gesztusokra, a magyarellenes érzelmek felkorbácsolását szolgáló lépésekre.

Ez ugyanis azt jelzi, hogy a régi beidegződések még tökéletesen működnek, és a kormány színezetétől és összetételétől függetlenül az apparátus még mindig Budapestben és a nem létező magyar revizionizmus fantomjában látja az ország legfőbb ellenségét.

Mindezzel ismét csak arról tettek tanúbizonyságot, hogy a Magyarországgal szemben két ízben is elért példátlan győzelem – Erdély és Kelet-Magyarország területeinek 1920-ban, majd 1947-ben is nemzetközi jóváhagyással szentesített megszerzése – ellenére a román kollektív tudatalattiban továbbra is működik a magyarokkal szembeni frusztráció, a bizonytalanság, az attól való félelem, hogy a jelenleg román fennhatóság alá tartozó korábbi magyar területek egyszer ismét Budapest fennhatósága alá kerülhetnek.

E román szempontból rémálomszerű fejlemény elkerülésének egyik módszere az érintett területek fölötti román uralom jogosságának igazolására a történelem tudatos és módszeres meghamisítása, a nemzeti mitológia valós történelemként való tálalása

– lásd az úgynevezett dákoromán kontinuitáselmélet sulykolását, amely olyan abszurd helyzetekhez vezet, hogy a román történelmi térképeken következetesen kerülik Magyarország 1920 előtti valós határainak feltüntetését.

Éppen ezért szisszennek fel minden egyes alkalommal, amikor szembesülnek azzal, hogy a román mitológiával szemben a nyilvánosság elé – sőt ami a saját szempontjukból még rosszabb, a nemzetközi közvélemény elé – tárulnak a valós tények, amelyeket akár egy egyszerű történelmi atlasz is megtestesíthet.

Persze a mindig érvényes frusztrációk mellett pillanatnyi, rövid távú célok is felfedezhetőek a gesztus mögött.

A forrongó romániai közhangulatban ugyanis a magyar téma, a magyar revizionizmussal való riogatás mindig alkalmas volt a közbeszéd tematizálására.

Most talán abban reménykednek, hogy a műfelháborodással, a kizárólag egyes román körök delíriumos vízióiban létező magyar revizionizmus ismételt belengetésével legalább kis mértékben elterelhetik a figyelmet az előző kormányok kampányosztogatásai nyomán elszállt költségvetési hiány miatt szükségessé vált megszorításokról, amelyeket az ország minden polgára nyögni fog, a több adót fizető vállalkozóktól az emeléstől eleső nyugdíjasokon és az utazási kedvezmények jó részétől megfosztott diákokon át mindazokig, akik többet fizetnek majd a termékekért és a szolgáltatásokért az árakba beépítendő adóemelések miatt.

Na meg a botrányos államfőválasztásról, hiszen

nem a rendszeresen a jogállamiság állítólagos megsértése miatt vegzált Magyarországon érvénytelenítettek homályos, részletesebben nem ismertetett hírszerzési jelentésekre hivatkozva egy elnökválasztást a harmadik világot idéző módszerekkel, hanem a magát rendszeresen a demokrácia és a jogállamiság mintaállamaként láttatni akaró Romániában,

ahol a politikai osztály áldásos tevékenységének köszönhetően annyira megerősödött a szélsőjobboldal, hogy lassan kormányképes többséghez elegendő támogatottságra tesz szert.

(Mindez akkor is igaz, ha ezzel legalább időlegesen sikerült elkerülni, hogy egy szélsőséges, magyargyűlölő összeesküvéselmélet-hívő legyen az ország elnöke).

Persze felmerülhet, hogy az ilyen jellegű diplomáciai csörték elkerülhetőek lennének, ha a magyar illetékesek térképek és atlaszok helyett mondjuk pálinkát és téliszalámit osztogatnának.

Csakhogy amennyiben minden érintett fél jóhiszeműen áll a kérdéshez, akkor egy, a valós történelmi tényeket rögzítő, ráadásul határozottan nem revizionista, hanem egészen más kontextusban megjelenő térképnek nem szabadna sem valós, sem műfelháborodáshoz vezetnie.

Hiszen – ahogy a klasszikus mondás is tartja – honi soit qui mal y pense, azaz rossz az, aki rosszra gondol.

A román külügy rosszallóan jegyezte meg, hogy álláspontja szerint a vitás történelmi kérdéseket a történészekre kellene hagyni – éppen ezért nem értjük, hogy ha így gondolja, miért nem cselekedett ennek szellemében. Úgyhogy ezúton ajánlanánk a bukaresti külügyi tárca illetékeseinek figyelmébe, hogy ha már úgyis új, az együttműködés terén számos lehetőséggel kecsegtető év következik, és új kormány lépett hivatalba,

a történelmi alapú műbalhék gerjesztése, a kioktató hangvételű közlemények helyett üdvösebb volna a magyar-román viszony javításán munkálkodni.

Annak érdekében, hogy ne csak a frusztráció legyen határtalan, hanem az országhatárok legalább részleges megszűnése után a mentális határok is eltűnhessenek a magyarok és a románok között.

Hirdetés
szóljon hozzá! Hozzászólások

Hírlevél

Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!

Hirdetés

Ezt olvasta?

Makkay József

Makkay József

Dilettantizmus magas fokon: Parajdtól Dél-Romániáig ugyanaz a forgatókönyv

A román állami intézmények működésébe mintha eleve bele lenne kódolva a dilettantizmus és a hibás döntések sorozata, amely időről időre hatalmas károkat okoz, miközben a felelősök elszámoltatása elmarad.

Balogh Levente

Balogh Levente

Ukrajna és Európa drámai békedilemmája

Drámai ellentmondást kell feldolgozniuk az ukránoknak: miközben úgy tűnik, minden eddiginél közelebb kerülhet a fegyverszünet, azzal is meg kell barátkozniuk, hogy annak áraként biztosan le kell mondaniuk a korábbi területeik egy részéről.

Balogh Levente

Balogh Levente

Románia, a fordított Robin Hood

Ha tényleg megvalósul Ilie Bolojan felvetése, nem lesz túlzás kijelenteni, hogy a költségvetési hiányt lefaragni próbáló román állam amolyan fordított Robin Hoodként viselkedik: elvenné az egyszerű polgárok pénzét, hogy aztán jól megtartsa saját magának.

Balogh Levente

Balogh Levente

Kisebb parlament mellé nagyobb helyi autonómiát!

Régi, évek óta nagy kedvvel rágcsált gumicsont került elő ismét a költségvetési hiány lefaragásához szükséges kiadáscsökkentési javaslatok között az elmúlt hetekben: a parlament létszámának csökkentése.

Makkay József

Makkay József

Kiskapuk országa: Románia harca az adócsalás ellen

Románia lakossága és politikai elitje nem szabálykövető társadalmat alkot: az emberek többsége keresi a kiskapukat. Az adócsalás felismerésében és a helyzet orvoslásában rejlik, miként lehet az ország gazdaságát megmenteni az összeomlástól.

Páva Adorján

Páva Adorján

Ki merészel még röhögni azon, hogy az asszony verve jó?!

Talán ezen már az asszonyt, gyereket néha-néha jól elnáspángoló, gyepáló, agyabugyáló, puháló, döhölő „tisztességes” erdélyi magyar emberek sem röhögnek egy jót a kocsmában: tizenöt késszúrás a közös kisgyermeket karjaiban tartó fiatalasszonynak.

Rostás Szabolcs

Rostás Szabolcs

Magyarokat gyalázni lehet, a különnyugdíjakat kritizálni uszítás?

Nicușor Dan kedden ismét egyeztet a négypárti kormánykoalíció vezetőivel a bírák és ügyészek speciális nyugdíjának ügyében, kétséges azonban, hogy sikerül-e kialakítani az államfő által meglebegtetett politikai kompromisszumot a pártok között.

Hirdetés