Balogh Levente
2024. december 31., 09:282024. december 31., 09:28
2024. december 31., 09:432024. december 31., 09:43
Van abban valami szimbolikus, hogy a román külügy éppen akkor ad ki rosszalló nyilatkozatot egy, a Trianon előtti Magyarországot ábrázoló atlasz miatt, amikor hathatós magyar közreműködéssel gyakorlatilag eltűnik a két ország közötti trianoni határ.
Persze egy rosszalló hangvételű külügyi közlemény, amelyet amiatt adtak ki, mert a magyar NATO-nagykövet egy olyan atlaszt ajándékozott kollégáinak, amelyben a történelmi Magyarország térképe is látható, még nem teljesen a világ vége, de azért kijózanító lépés mindazok számára, akik akár az ilyen gesztusok terén is visszafogottságot vártak Bukarest részéről annak elismeréseként, hogy a magyar kormány az EU soros elnökeként mindent megtett annak érdekében, hogy az ódzkodó uniós tagállamok letegyenek a schengeni bővítéssel szembeni vétóról, és végül sikerrel járt.
Bár kérdéses, hogy a román külügy reakciója – amelyet azt követően tettek közzé, hogy felállt az új, már az RMDSZ-es minisztereket is soraiban tudó kormány – a jövő évre és a közeljövőre várható viszonyt és román hozzáállást is megalapozza és előrevetíti, azért mindenképpen tanulságos.
Persze közhely, hogy a hála nem politikai kategória, és ha az ilyen megnyilvánulások mellett annak is szemtanúi leszünk, hogy a schengeni csatlakozás kapcsán Orbán Viktornak személyesen is lekötelezett Marcel Ciolacu vezette bukaresti kabinet amúgy mindent megtesz a minél szorosabb és gyümölcsözőbb magyar-román együttműködés, a történelmi sérelmek rendezése és az Erdélyben, a Partiumban és a Bánságban élő őshonos magyar közösség helyzetének javítása, nyelvi és oktatási jogainak biztosítása és bővítése érdekében, akkor a román külügy lépése akár pillanatnyi botlásnak is tekinthető.
Mindazonáltal
Ez ugyanis azt jelzi, hogy a régi beidegződések még tökéletesen működnek, és a kormány színezetétől és összetételétől függetlenül az apparátus még mindig Budapestben és a nem létező magyar revizionizmus fantomjában látja az ország legfőbb ellenségét.
Mindezzel ismét csak arról tettek tanúbizonyságot, hogy a Magyarországgal szemben két ízben is elért példátlan győzelem – Erdély és Kelet-Magyarország területeinek 1920-ban, majd 1947-ben is nemzetközi jóváhagyással szentesített megszerzése – ellenére a román kollektív tudatalattiban továbbra is működik a magyarokkal szembeni frusztráció, a bizonytalanság, az attól való félelem, hogy a jelenleg román fennhatóság alá tartozó korábbi magyar területek egyszer ismét Budapest fennhatósága alá kerülhetnek.
– lásd az úgynevezett dákoromán kontinuitáselmélet sulykolását, amely olyan abszurd helyzetekhez vezet, hogy a román történelmi térképeken következetesen kerülik Magyarország 1920 előtti valós határainak feltüntetését.
Éppen ezért szisszennek fel minden egyes alkalommal, amikor szembesülnek azzal, hogy a román mitológiával szemben a nyilvánosság elé – sőt ami a saját szempontjukból még rosszabb, a nemzetközi közvélemény elé – tárulnak a valós tények, amelyeket akár egy egyszerű történelmi atlasz is megtestesíthet.
Persze a mindig érvényes frusztrációk mellett pillanatnyi, rövid távú célok is felfedezhetőek a gesztus mögött.
Most talán abban reménykednek, hogy a műfelháborodással, a kizárólag egyes román körök delíriumos vízióiban létező magyar revizionizmus ismételt belengetésével legalább kis mértékben elterelhetik a figyelmet az előző kormányok kampányosztogatásai nyomán elszállt költségvetési hiány miatt szükségessé vált megszorításokról, amelyeket az ország minden polgára nyögni fog, a több adót fizető vállalkozóktól az emeléstől eleső nyugdíjasokon és az utazási kedvezmények jó részétől megfosztott diákokon át mindazokig, akik többet fizetnek majd a termékekért és a szolgáltatásokért az árakba beépítendő adóemelések miatt.
Na meg a botrányos államfőválasztásról, hiszen
ahol a politikai osztály áldásos tevékenységének köszönhetően annyira megerősödött a szélsőjobboldal, hogy lassan kormányképes többséghez elegendő támogatottságra tesz szert.
(Mindez akkor is igaz, ha ezzel legalább időlegesen sikerült elkerülni, hogy egy szélsőséges, magyargyűlölő összeesküvéselmélet-hívő legyen az ország elnöke).
Persze felmerülhet, hogy az ilyen jellegű diplomáciai csörték elkerülhetőek lennének, ha a magyar illetékesek térképek és atlaszok helyett mondjuk pálinkát és téliszalámit osztogatnának.
Csakhogy amennyiben minden érintett fél jóhiszeműen áll a kérdéshez, akkor egy, a valós történelmi tényeket rögzítő, ráadásul határozottan nem revizionista, hanem egészen más kontextusban megjelenő térképnek nem szabadna sem valós, sem műfelháborodáshoz vezetnie.
A román külügy rosszallóan jegyezte meg, hogy álláspontja szerint a vitás történelmi kérdéseket a történészekre kellene hagyni – éppen ezért nem értjük, hogy ha így gondolja, miért nem cselekedett ennek szellemében. Úgyhogy ezúton ajánlanánk a bukaresti külügyi tárca illetékeseinek figyelmébe, hogy ha már úgyis új, az együttműködés terén számos lehetőséggel kecsegtető év következik, és új kormány lépett hivatalba,
Annak érdekében, hogy ne csak a frusztráció legyen határtalan, hanem az országhatárok legalább részleges megszűnése után a mentális határok is eltűnhessenek a magyarok és a románok között.
Balogh Levente
Miközben sokan még mindig nehezen tudják elhinni, hogy 2026-ban egy EU-tagállamban megtörténhet, hogy a falat áttörve lakoltatnak ki a hatóságok egy magyar egyházi vezetőt, olyan hangok is hallatszanak, amelyek őt teszik felelőssé a történtekért.
Páva Adorján
Rekordbírság a bankoknak, perrel fenyegető pénzintézetek, kártérítéssel hitegetett ügyfelek: a ROBOR-ügy egyszerre pénzügyi, jogi és bizalmi botrány az általunk is mohón táplált pénzéhes világunkban.
Balogh Levente
Románia jelenleg nem képes szavatolni polgárainak biztonságát – ez a szomorú következtetés szűrhető le az egy hete bekövetkezett galaci drónincidensből és a pénteki konstancai robbanásból.
Balogh Levente
Egy botrány sohasem jön jól, de az RMDSZ és az erdélyi magyar közösség számára most még az átlagosnál is károsabb, hogy Demeter Andrásnak trágár kifejezések és a román nemzeti érdekkel kapcsolatos kijelentések kapcsán le kellett mondania.
Páva Adorján
A választók kitessékelték a demokrácia ajtaján, ám a rendszer ünnepélyesen visszavezeti őt a hátsó bejáraton – egyenesen a díszterembe, a miniszterelnöki székbe.
Balogh Levente
Hát ez nagyon megérte – vonhatjuk le nem kevés iróniával a következtetést a Szociáldemokrata Párt kormánybuktató kalandja után a legfrissebb felmérések fényében.
Páva Adorján
Csíksomlyó nem pártiroda, nem szavazókör, nem politikai határátkelő. Aki oda magyarokat párthovatartozás szerint engedne be, az nem a nemzetet védi, hanem éppen azt darabolja fel, aminek az egységére hivatkozik.
szóljon hozzá!