Sajátos logikájú kormánydöntés borzolja a kedélyeket Nagyváradon: a határszéli városból a 150 kilométerre keletre, az ország belsejében található Kolozsvárra költöztetnék a regionális vámparancsnokságot.
2014. szeptember 11., 21:132014. szeptember 11., 21:13
Az intézkedés pontos indoka nem ismert, csak gyanítható, hogy a kormány takarékossági, illetve két éve meghirdetett regionalizációs terveinek részét képezi. Utóbbiak lényege egyébként elvileg az lenne, hogy – így a hivatalos indoklás – közelebb kerüljenek a jelenleg a fõvárosi vízfej által birtokolt hatáskörök azon szintekhez, amelyeket érintenek. Ennek keretében mindenféle történelmi, földrajzi és kulturális hagyományt figyelmen kívül hagyva, a jelenlegi, önkényesen megrajzolt fejlesztési régiókat próbálják hatáskörökkel felruházni.
Csakhogy valamit nagyon félreérthettek, amikor a decentralizációról meg a szubszidiaritásról (vagyis arról, hogy a döntéseket a lehetõ legközelebb kell ahhoz a szinthez meghozni, amelyet közvetlenül érintenek) beszéltek nekik, mert nem az történik, hogy a megyei, települési intézmények kapnának hatásköröket, sõt: az alacsonyabb szintekrõl az újonnan kinevezett „régióközpontokba” telepítik még azokat is, amelyekkel eddig rendelkeztek.
Ennek egyik szép eredménye az, hogy most Nagyváradról el akarják vinni még a vámparancsnokságot is Kolozsvárra, amellyel érthetetlen módon egy régióba zárták. Mondjuk nagyváradiként már felcsillant bennem a remény, hogy akkor esetleg a határt is legalább annyi kilométerrel utána viszik keleti irányba, de errõl egyelõre nem hallani semmit. Viszont az ügy kapcsán lenne néhány javaslatom arra, hogy a kormány logikája mentén haladva még mit és hova lehetne költöztetni.
Szeretném például, ha a vámparancsnokság elvesztését kompenzálandó, Váradra költöztetnék a konstancai tengeri kikötõparancsnokságot. Meggyõzõdésem, hogy legalább olyan jól el tudnánk vezetni, mint ahogy a kolozsváriak a vámügyintézésért felelõs intézményt. Jöhet még a cernavodai atomerõmû igazgatósága, bizonyos, hogy sokkal hatékonyabban tudnánk távirányítással vezetni, mint a jelenlegi menedzsment. Ráadásul az az elõnye is meglenne, hogy nukleáris baleset esetén tökéletes biztonságban lennénk a távolság miatt.
Mindezt persze csak abban az esetben, ha a vámparancsnoksággal együtt nem költöztetik a határt is. Ha esetleg igen, akkor természetesen semmilyen további igényt nem támasztunk. Vigyék csak, és legyenek vele boldogok.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!