2010. november 05., 11:202010. november 05., 11:20
A számos sikert és kudarcot, örömöt és bánatot is hozó tizenegy év elteltével talán nem hat szerénytelenségnek, ha kijelentjük: sikerült megőriznünk a kezdetekkor rögzített szakmai elveket, a lappiacon akkor hiánypótlóként megjelent Krónika lényegét. A tárgyilagosság, a hallgattassék meg a másik fél is elve alapkövetelmény volt és maradt – azzal a megjegyzéssel, hogy a hamis, értékmentes, álszent objektivitásban, abban, hogy minden esetben minden álláspontot egyenértékűnek lehet tekinteni, nem hiszünk.
Ezért értékeket felvállalva írjuk a Krónikát: a hagyományos értékeket, a nemzeti tradíciók megőrzését, a magyar közösség megmaradását és fejlődését, a modern európai társadalomba való beilleszkedését mindig is fontosnak tekintettük és tekintjük. Nem álltunk azonban be kritikátlan tapsoncnak senki mellé sem, a bírálat jogát bármely oldal irányában továbbra is fenntartjuk magunknak – hiszen ez is a sajtó egyik lényegi jellemzője. Hitelességünk egyik fokmérőjének tartjuk, hogy nem pártutasításoknak megfelelően tálalunk eseményeket, a lap nem foglalkoztat sem aktív, sem egykori pártpolitikusokat állandó publicistaként. Nem gondoljuk azt, hogy az ittenieknek Bukarestből vagy Budapestről kellene irányt mutatni arra nézvést, merre haladjanak, hiszen az olyannyira óhajtott önrendelkezés éppen arról szól, hogy az érintettek a maguk szempontjai alapján határozzanak jövőjükről.
Lapunkat nem a magyar közösségtől elszakadva szerkesztjük: olyan fórum volt és kíván maradni, amelyben Nagyváradtól Brassóig, Máramarosszigettől Temesvárig az erdélyi és a partiumi emberek szemszögéből – de nem provinciálisan, befelé fordulva – próbálunk reflektálni a helyi, az országos és a nemzetközi történésekre. Azzal is tisztában vagyunk, hogy nem voltunk és nem vagyunk tökéletesek – követtünk és követünk el hibákat is. Mégis reméljük, hogy a Krónika hírszolgáltató, tényfeltáró, tematizáló és véleményformáló napilapként továbbra is része lesz az Ön, illetve az erdélyi magyar társadalom mindennapjainak. Hogy egyszer majd a harmincezredik lapszámot is lehessen – és érdemes legyen – megünnepelni.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.