2011. augusztus 23., 22:102011. augusztus 23., 22:10
Átsző mindent, a bölcsődébe való felvételtől az érettségi diploma megvásárlásáig, s a zsíros vezetői beosztások megszerzéséig. Nem is kell messzire mennünk, elég, ha megnézzük a Halminál levő, román–ukrán határátkelést felügyelő vámhatósággal kapcsolatos botrányt, melynek hősnője több mint 100 ezer eurót fizetett a vámfőnökségért.
De van ez feljebb is, a 15–20 éve az országba érkezett befektetők például nemigen rejtették véka alá, hogy itt több olyan minisztérium is van, ahová be lehet sétálni, és simán le lehet fizetni a tárcavezetőt. Szerves része ez ennek az országnak, és néha arra gondolok, hogy ha egyik napról a másikra megszűnne, lehet, hogy összeomlana a rendszer. A recept egyszerű: a szerencsétlen ügyfelet (aki nem ad csúszópénzt, vagy nem épp valaki fontos személynek a valakije) a pozícióban levők küldözgetik egyik ablaktól a másikig, váratják, megalázzák, egészen addig, amíg nem érzi azt, hogy egy tehetetlen csődtömeg. És nem hajlandó fizetni, csak oldódjon meg végre-valahára a problémája. Muszáj, hogy a kliens nyomorultul érezze magát, mert különben még megkérdőjelezi az asztal hivatalos oldalán ülőknek azt a jogát, hogy pénzt vagy egyéb juttatást követeljenek tőle mindamellett, hogy a munkájukért fizetséget kapnak. Mert ha megízlelné, hogy milyen az, amikor őt a hatóságok egy becsületes ország teljes jogú polgáraként kezelik, lehet, hogy eszébe jutna komolyan felháborodni, ha méltatlanul bánnak vele, sőt talán még forradalmat is csinálna, ki tudja... A korrupció ellen ugyanakkor muszáj harcolni is, mert ezt követeli Európa.
A múlt héten is harcolt ellene (legalábbis a sajtó szintjén) például a mezőgazdasági miniszter, aki elmondta: azért látogatott el Szatmárra, hogy felelősségre vonjon két, vidékfejlesztési kifizetésekkel foglalkozó hatósági vezetőt, akikre rengetegen panaszkodtak, mivel százalékot kérnek a támogatásokból. Hozzá is tette gyorsan: nem azt akarja, hogy fejek hulljanak, egyébként pedig várja az igazgatókat megbeszélésre a fővárosba, utóbbiak ugyanis nem jelentek meg a miniszter és a polgármesterek találkozóján. Hogy Bukarestben mi lesz, ejnye-bejnye, vagy mindössze a főnök elkéri a rá eső részt, azt nem tudni. Kevéssé valószínű viszont, hogy épp ő és épp most próbálná meg felborítani az évszázados rendszert, melynek valami módon maga is a terméke.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok