2010. február 02., 10:562010. február 02., 10:56
Vagyis dönthetett volna például úgy is, hogy nem a bukaresti, parlamenti érdekérvényesítésre fekteti a hangsúlyt, hanem saját kezébe veszi sorsa irányítását, ennek érdekében pedig nem riad vissza a radikális lépésektől sem.
Az RMDSZ vezetői gyakran megülik előszeretettel használt vesszőparipájukat – kiváló alkalomnak bizonyult erre a „nyargalásra” a szövetség megalakulásának húszéves évfordulójára rendezett erdélyi megemlékezéssorozat –, miszerint az alakulat gyakorlatilag politikai és etnikai békét teremtett Romániában azzal, hogy nem a többségi társadalommal való nyílt konfrontálódást, hanem az együttműködést, a párbeszédet tűzte zászlajára. Mintha legalábbis a kettő eleve kizárná egymást.
Két évvel ezelőtt, Koszovó függetlenségének kikiáltásakor Markó Béláék rendkívül büszkék voltak arra, hogy a bukaresti politikai paletta szereplői közül egyedül ők – ráadásul kormányzati pozícióban – ismerik el, értenek egyet a dél-szerbiai tartomány által kivívott státussal. Volt azonban az RMDSZ-es „koszovózásnak” egy másik éle is, mégpedig ráijeszteni a román pártokra: ha a békés politikai eszközök nem vezetnek eredményre, az erdélyi magyarság kész precedensnek tekinteni a koszovói függetlenedést az etnikai problémák megoldására.
Másrészt az alakulat vezetői hasonlóképpen bevetik a radikális kártyát Bukarestben olyankor is, amikor azt kell bizonygatni a román politikusoknak: jobban járnak, ha az RMDSZ-szel szövetkeznek – például, hogy beengedik a mindenkori hatalomba –, különben megkapják a magukét a radikálisként beállított magyar szervezetektől.
Ez az alapállás egyfajta politikai önigazolás a szövetség részéről, viszont rettentően hamis. Arra ugyanis, hogy az erdélyi magyarság erőszakkal, Koszovóban vagy Baszkföldön alkalmazott merényletekkel törekedjék önrendelkezése kivívására, ugyanannyi az esély, mint lőgyakorlat közben látni a Madarasi Hargitán a Magyar Gárda Székely Szakaszát. Azaz nulla.
Ami persze nem baj.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok