Halasztható, ami sürgős?

Fájdalommal, kétségbeeséssel küzdő emberek várakoznak nap mint nap, esetleg órákig is a kórházak sürgősségi osztályán, hogy az orvosok színe elé kerüljenek. És ahol a lehető leggyorsabban kellene beavatkozniuk a gyógyítóknak, ott (is) hatalmas a szakemberhiány. (Zárójelben: talán sokszor ezért is türelmetlenek, rendreutasítóak és kevéssé empatikusak az orvosok, akik előtt a beteg fél is megnyilatkozni, nehogy kétségbeesett helyzetének ráadásaként még meg is alázzák.)

Például egy háromszéki kórház sürgősségi osztályán mindössze hat orvos teljesít szolgálatot, holott még legalább tízre lenne szükség, ilyen körülmények között pedig képtelenség lefedni minden éjszakai ügyeletet. Hasonló gondokkal küzd a mentő- és a rohammentő-szolgálat is, ugyanakkor a kórházak utánpótlásban sem reménykedhetnek, hiszen a probléma nem helyi szintű, hanem régóta országos jelenség. A talán a legnagyobb elhivatottságot és felelősséget követelő szakmát ugyanis nem méltányolja megfelelőképpen nálunkfelé a rendszer, így érthető, hogy Románia Nyugat-Európának termel ki orvosnemzedékeket.

Nem is csoda, hogy a fiatal szakemberek külföldön próbálnak szerencsét: amíg például Németországban legalább 4000 eurós az orvosi fizetés, nálunk ez alig 500 eurónak felel meg. Az ezernyi sebből vérző hazai egészségügy egyik legégetőbb gondját a szaktárca minisztere nemrég úgy jellemezte, orvosválsággal kell megküzdenie az országnak. De nem is lehet enyhébb szavakkal ecsetelni a jelenséget, hogy az elmúlt időszakban évente átlagosan ezer-kétezer szakember távozott külföldre.

A miniszter viszont optimista – valószínűleg ennek a lelki képességnek szerepelnie kell a tárcavezetők munkaköri leírásában –, és azzal biztatja az országot: „a megoldás az, hogy hozzuk vissza az orvosokat, és tartsuk itthon őket”. Úgyhogy nemrég meglebegtette a rózsaszínű ígéretet, miszerint jövőre megközelíti az európai uniós bérszintet a romániai egészségügyi alkalmazottak fizetése, amire eddig nem volt példa.

Higgyük, ne higgyük? Ha józanok maradunk, kétkedéssel viszonyulunk a miniszteri jövőképhez, hiszen a pedagógusok esetében is kiderült, korántsem sürgősségi ügy a bérprobléma: bár a jelenlegi kormány jókora fizetésemelést ígért, később úgy nyilatkoztak, nem oda Buda, mégsem kapják meg a megígért pénzt a tanárok. Ha az orvoshiányt sem próbálják meg mielőbb hatékonyan megszüntetni Romániában, akkor újfent bizonyítást nyer, hogy ebben az országban semmi fontos nem sürgős. Kivéve persze meggyógyítani a betegeket, akik továbbra is órákig várakoznak a folyosón.