Jelentés elfogadva, az uniós országoknak újabb lépéseket kell tenniük a nemzeti kisebbségek európai helyzete javításának és jogérvényesítésének irányába.
2014. április 09., 20:122014. április 09., 20:12
2014. április 10., 20:382014. április 10., 20:38
Hogy pontosan mit is, az továbbra is homályos, hiszen a tagországok ratifikálásra és chartaaláírásra való felszólítása nagyjából a „ne bántsd felebarátodat\" parancsolattal azonos fajsúlyú. Azaz olyan imperatívusz, amelynek mozgatórugói valahol az emberi erkölcs dimenziójában keresendők.
Az elfogadott dokumentum meghatározhatatlan hatékonysága természetesen semmit sem von le azok érdeméből, akik maximális energiabefektetéssel és elkötelezettséggel szolgálták ezt az ügyet. A baj az, hogy evidenciaszerű együttélési normákat kell minduntalan jogi köntösbe öltöztetni, hogy „eladhatók\" legyenek, s ne fakasszanak mély felháborodást a többségi nemzetek képviselőiben.
Pedig a történelem eddigi legsűrűbb, huszadik százada egyértelműen bebizonyította: a kisebbségvédelem a konfliktusok megelőzésének egyik leghatékonyabb eszköze. Mindezt már a kontinens térképének közel száz évvel ezelőtt „alkotó\" átrajzolói is tudták, államközi és államok feletti paktumok rögzítik a sodródó kisebbségek jogai tiszteletben tartásának kötelezőségét. A gyakorlatban mégis minden másképp történik.
Igazából nem jelentett átütő erejű precedenst a véres útkezdés után révbe jutó dél-tiroli autonómiamodell sem, ahol évtizedek során kristályosodtak ki a szembenállás, egymás mellett, illetve együttélés stációi. Olyan egyszerűnek tűnik, mégis annyira nehéz.
Az idő pedig sehol sem a kisebbségeknek dolgozik. És igazából ebben rejlik a folyamat perverziója is: a mindennapok kényelmetlenségeibe belefásuló kisebbségi lassan önként mond le azoknak a jogoknak a gyakorlásáról, amelyek érvényét egyelőre semmire sem kötelező dokumentumok próbálják erősíteni.
Akár olyan kompromisszumok árán is, amelynek az őshonos kisebbség megjelölés is áldozatul esik. Képviselője pedig saját elhatározásból válik kirekesztetté, nehogy rásüssék a kirekesztő billogot. Erre mondhatta a farkas a viccbeli nyuszi haláltáncának láttán: micsoda hülye koreográfia!
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!