Hirdetés
Balogh Levente

Balogh Levente

Ha foci Eb, akkor magyarok

2024. június 14., 19:272024. június 14., 19:27

Ha már annyira divatos manapság, akkor én is coming outolok egyet annak apropóján, hogy Németországban zajlik a most kezdődő labdarúgó Európa-bajnokság, ahol a házigazdák ismét a magyarok csoportellenfelei: az 1990-es labdarúgó-világbajnokság óta hosszú évtizedekig a németeknek szurkoltam.

Ennek több oka is volt: megfogott a Nationalelf játéka, kitartása, az, ahogyan kontinenstornáról kontinenstornára hajtottak a sikerért – ami aztán persze vagy összejött, vagy nem. De ami fontos: ott voltak a vébéken és az Eb-ken. Merthogy a másik ok, amiért a németeknek szurkoltam, természetesen az, hogy magyarként a saját nemzeti válogatottamnak nem tudtam drukkolni – lévén hogy 1986 óta nem jutottak ki sem kontinensviadalra, sem világbajnokságra.

Így aztán nemzettársaim millióival együtt vébéről vébére, Eb-ről Eb-re arra kárhoztattattam, hogy azon szerencsés nációk valamelyikét biztassam, amelyek ott lehetnek. (Újabb coming out: a román nemzeti tizenegy sohasem volt opció).

Aztán valahogy „kiszerettem” a németekből. Részben azért, mert már nem találtam annyira szimpatikusnak a játékukat – erre pedig rátett egy lapáttal, amikor elkezdték beemelni a divatos, szélsőséges ideológiákat, a woke-izmust a sportba, és gyakorlatilag a provokáció szándékával akarták alkalmazni a stadionokban az LMBTQ-satöbbi népszerűsítését. Kiemelten a magyar válogatott ellen.

Merthogy a másik ok, amiért már évek óta hidegen hagy a Nationalelf szereplése – sőt egyre gyakrabban szurkolok ellene –, az az, hogy

egy ideje már a magyar válogatottnak is drukkolhatok.

Igaz, világbajnokságon 1986 óta továbbra sem, európai kontinensviadalon viszont idén – már szombattól! –zsinórban harmadik alkalommal. Sőt a legutóbbi Eb-szereplés óta a jelek szerint folyamatos az előrelépés, hiszen míg az előző két kontinensviadalra még „csupán” pótselejtezőn sikerült kijutni, addig a mostanira már csoportelsőként masíroztak ki a fiúk.

Az előrelépés abban is megmutatkozik, hogy egyre több magyar játékos szerepel – ráadásul állandó kezdőként – valamely európai topligában. Szoboszlai Dominik álomszerű, csillagászati összegért történő liverpooli igazolása, majd ottani – sérülése révén némileg megbicsaklott – kiemelkedő szereplése, Kerkez bournemouth-i játéka, Sallai, Gulácsi és Orbán folyamatos jelenléte a Bundesliga felsőházába tartozó csapataik kezdő tizenegyében

mind-mind biztató jelek mind a közeljövőre nézvést – értsd: az Eb-szereplés –, mind közép- és hosszú távon.

És ez még akkor is igaz, ha Szalai Attila és Nagy Ádám klubválasztása nem sült el igazán jól, ebből fakadóan pedig a meccsterhelésük is kisebb. A válogatottban ugyanis mindent beleadnak, és jó teljesítményre képesek – legalábbis a legutóbbi kontinenstorna óta a magyar állampolgárság megszerzése révén már szintén a „mi fiunknak” számító

Marco Rossit ismerve másképp nemigen érdemelték volna ki a címeres mezt és az Eb-szereplést.

Azon a kontinensbajnokságon, amely az előzőtől eltérően már csordultig telt lelátók előtt zajlik, hiszen a koronavírus-járvány miatti korlátozások szerencsére már nem akadályozzák a nézők jelenlétét. Viszont amelyre ezúttal is rányomja a bélyegét az orosz-ukrán ellentét – ám a legutóbbihoz képest még nyomasztóbban, hiszen akkor „csupán” a Krímet az ukrán válogatott mezén Ukrajna részeként ábrázoló térkép miatt zajlott orosz-ukrán vita, ma viszont a már több mint két éve tartó háború határozza meg Európa – és a világ jelentős része – közhangulatát. Ami miatt az oroszok nem is lehetnek jelen, míg az ukránok kivívták ugyan a részvételi jogot, de az otthon dúló háború árnyékában kell meccsről meccsre teljesíteniük.

És amelyre nyolc év után most az a román nemzeti tizenegy is kijutott, amelynek szurkolói egy kicsit aggódhatnak, hiszen a szövetségi kapitány fogadkozásai ellenére

a felkészülési meccsek során nyújtott teljesítmény – a bolgárok és a bőrt a világfutball hátsó udvarában rugdosó liechtensteiniek elleni döntetlen – nem sok jót ígér.

Igaz, az Eb légköre és az éles helyzet képes lehet kihozni a legjobb teljesítményt. Akárcsak a magyar válogatottból, amely most jobb selejtezős szereplés nyomán, élén a világfutball krémjébe tartozó Szoboszlaival léphet pályára Svájc ellen a szombati első meccsén.

Bár halálcsoportnak – legalábbis a legutóbbihoz képest – nem neveznénk, azért a mostani kvartett sem ígérkezik sétagaloppnak, hiszen a skótok mellett a svájciak és a házigazdák várnak rá.

Most azonban az előzetes teljesítmény és a válogatott állapota jobban feljogosít a derűlátásra, mint négy éve – persze volt már ilyen, aminek aztán súlyos kudarc lett a vége (1986 és Irapuato rossz szelleme, távozz!). Azt is reméljük, hogy nem megint a várhatóan szép számban jelen levő magyar szurkolók szereplésén rugózik majd a haladó média – lásd még a Neuernek címzett hírhedt érdeklődő megjegyzést, miszerint: Mi van, te (khm) naplopó?

De a magyaros borúlátás helyett inkább a magyar virtust idézzük meg.

A legutóbbi Eb-szereplés zárása után azt írtam: „ez az út itt most véget ért, de ha sikerül megtartani az eddigi irányt, a jelenlegi alapokra építkezve az igazi utazás csak most kezdődik”. Most azzal egészíteném ki, hogy az utazás egész szépen folytatódott, és folytatódhat is.

Mondjuk egy németveréssel és a csoportból való továbbjutással.

Hirdetés
szóljon hozzá! Hozzászólások

Hírlevél

Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!

Hirdetés

Ezt olvasta?

Balogh Levente

Balogh Levente

Ukrajna, a magyar közösség jogai és a továbbra is homályba vesző béke

Ahogy eljött az ősz, két, Ukrajnát érintő fontos témában is új fejlemények történtek: ha döcögősen is, de úgy tűnik, elindult a kisebbségek jogainak helyreállítása, közben pedig újraindult az amerikai békeközvetítés Moszkva és Kijev között.

Páva Adorján

Páva Adorján

A legfőbb ellenségünk mégiscsak az a fránya romántanulás – de vajon ki győzi le?

Mit láthat a szeptember 7-én a tizenkettedik osztályt megkezdő, azaz a felnőttkor, a romániai felnőtt társadalom kapujában álló fiatal, ha kicsit visszatekint országa élére?

Makkay József

Makkay József

Hazajönnek Nyugatról – de itthon is maradnak?

Hazatér a diaszpórában élők egy része. Nem tömeges jelenségről van szó, de a fogadásukat segítő „kupaktanácsok” megalakulása jelzi, hogy az önkormányzatok és állami hivatalok már számolnak ezzel. Kérdés, hogy a hazatértek közül hányan maradnak itthon.

Balogh Levente

Balogh Levente

Szakadékok, egy új kormány esélye és az AUR jelentette fenyegetés

Ha másban nem is, egy dologban biztosan jól teljesítenek a romániai pártok: a politikai káosz és instabilitás fenntartásában verhetetlennek bizonyulnak.

Páva Adorján

Páva Adorján

Közpénzből lőtt illúziók: a romániai futball csapdája és az erdélyi valóság

Futballszurkolóként nem tartom ördögtől való pazarlásnak, ha önkormányzatok százezreket, akár milliókat költenek nagy múltú helyi focicsapatokra. Azonban ez így nem mehet tovább.

Balogh Levente

Balogh Levente

Anyaország-külhoniak ellentét, támogatások és az árokbetemetés felelőssége

Továbbra is tapasztalható, hogy a választások óta szakadék húzódik az erdélyi és a magyarországi társadalom jelentős része között, ám az árok betemetése nem reménytelen – abban ugyanakkor jelentős szerep hárul az új magyar kormányra.

Rostás Szabolcs

Rostás Szabolcs

A külhoniak szavazati joga, a Tisza-kormány és a kommentszekció dühe

Bár a Tisza-kormány nemzetpolitikáért felelős illetékese több fórumon is leszögezte erdélyi látogatása során, hogy az új budapesti hatalom nem kíván hozzányúlni a külhoni magyarok szavazati jogához, jelentős nyomás nehezedik rá az anyaországban.

Hirdetés