JEGYZET – Hogy olyan országban, ahol András-naptól vízkeresztig egyik buliból a másikba támolyog a jónép, egyéb sincs, mint hejehuja és hacacáré, vagyis a fű se nő, tehát ebbe a megavidámságba miért kellett egy újabb ünnepet belopni, nem értem.
2014. december 07., 21:002014. december 07., 21:00
De a főváros polgármestere tudja, mit miért tesz annyira, hogy talán már piros betűkkel jegyezteti egy-két éve a kalendáriumban azt a napot, amikor gombnyomásra beindítja a díszkivilágítást.
Akkora mellénnyel, mintha az ötlet épp az ő fejéből pattant volna ki, vagy mintha még épp csak igyekezne a harminc felé, mit sem tudva a 90 előtti, vaksötétben megélt szívszorító érzésről, amikor az ország lakói valamiképp hírt kaptak a világ boldogabb felének ünnepi fényeiről. Az is lehet, hogy talán ezt az emléket akarja végleg eltörölni, de az egyszerű műszaki lépést ingyenes eszem-iszommal és szabadtéri koncertőrjöngéssel fűszerezni?
Legyen a fővárosiak baja, mondanám, ha a halnak is nem a fejét okolnánk sok mindenért, így a lámpagyújtás ünnepi emelkedettségének begyűrűzéséért más városok életébe. Nehogy már alulmaradjunk valamiféle „ősrégi hagyomány” ápolásában!
Váradon viszont kitaláltak valamit, amiről még egyéb helyekről nem érkezett hír: az idén majdnem teljes egészében a polgármester pártjának színeire hajazó, némi ezüsttel enyhített sárgás fényár felkattintása a város központjában ugyanott az év többi hónapjában használatos közvilágítás szigorú leoltását is jelentette.
És bekövetkezett, ami huszonöt évvel ezelőtt volt: az élesebb szemű fiatalok talán még ellátnak az orrukig, de az idősebbek csak tapasztalatukra hagyatkozhatnak. Ha egyáltalán kimerészkednek sötétedés után. Fehér botra fölösleges pénzt kiadni, mert azt sem látja meg a szembejövő, a vakvezető kutyák tartása pedig nagyon megnyomná az ajándékozásra szánt tartalékot. Egyszerű: takarékoskodni kell!
Ezzel aztán fény is derült a város központját elöntő vaksötétre: nem olcsó mulatság a városházáról, s még a tornyából is aláfolyó milliónyi kis égő üzemeltetése, azt pedig mindenki tudja, hogy ami elvész a vámnál, megtérül a révnél, illetve ha magától nem térül, a jó gazda gondossága megtéríti.
A tanulság, hogy az idősebbek ne mászkáljanak január elejéig, ha épp nincs égetően fontos dolguk, a kritikusabbak pedig még mielőtt bírálgatnának, gondoljanak arra, hogy ínséges időkben nem lehet a pénzt fölöslegesen, csak úgy, fényzuhatagokba szórni!
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!