Balogh Levente

2017. november 03., 09:34

Gyurcsány jogfosztó kampánya és a nemzeti minimum

A jelek szerint Gyurcsány Ferenc egykori szocialista miniszterelnök továbbra sem tudja feldolgozni, hogy a magyar társadalom többsége az elmúlt nyolc-tíz évben markánsan kinyilvánította: nem kér belőle és „nemzetboldogító" politikájából.

Persze az, hogy egy politikus – ha mégoly bukott is – szeretne ismét megkapaszkodni, és az ország sorsát befolyásoló tényezővé válni, érthető, hiszen ha erre tette fel az életét, akár még dicséretesnek is nevezhetnénk a kitartását.

Már amennyiben képes lenne legalább egy kicsit túllépni a saját árnyékán, és igazi ellenzéki politikusként érdemi, gazdaság- vagy társadalompolitikai alternatívákkal előállni a jelenlegi kormány politikájával szemben. Ő azonban a jelek szerint leragadt 2004-ben, a kettős állampolgárság elleni kampány szintjén, így most ismét csak a határon túliak ellen próbálja uszítani csekély számú hívét, arra számítva, hogy az irigységre apellálva más pártok szimpatizánsait is meg tudja szólítani.

A volt kormányfő ugyanis aláírás-gyűjtési akciót kezdeményez annak érdekében, hogy megvonják a határon túli magyaroktól a választójogot, arra hivatkozva, hogy ne szavazhassanak azok, akik soha nem éltek Magyarországon, így nem viselik szavazatuk következményeit.

A téma kapcsán akár még lehetne is vitázni a különböző nemzetkoncepciókról, arról, miért tekintik ma egyesek az államnemzetet – vagyis a nemzetet kizárólag egy ország határain belül élő állampolgárok összességének tekintő koncepciót – elsődlegesnek a kultúrnemzettel – vagyis azon felfogással, amely szerint egy nemzet tagjait nem feltétlenül csupán a közös állampolgárság köti össze – szemben.

Csakhogy efölött az idő már ítéletet mondott, hiszen a könnyített honosítás bevezetése nyomán ma tulajdonképpen megvalósulóban van a két koncepció szintézise, amely szerint a Magyarország határain kívül élő magyarokat a magyar állampolgárság révén is igyekeznek az anyaországhoz kapcsolni. A Gyurcsány-féle felvetés most ezen a téren próbál meg visszalépést elérni.

Lehetne értelmes vitát folytatni arról, mennyiben jogosult olyasvalaki szavazni a magyarországi választásokon, aki nem is él Magyarországon. Csakhogy „a külhoni magyar ne szóljon bele a magyarországiak életébe" felvetéssel szemben mindig rá lehet mutatni, hogy ha egy budapesti születésű magyar állampolgár már tíz éve életvitelszerűen Londonban él, akkor neki miért lehet beleszólása? Erre lehet válasz az, hogy azért, mert az ő családtagjait közvetlenül érintik a döntések – csakhogy ma már alig akad olyan határon túli magyar, akinek ne lennének Magyarországon rokonai.

A DK-elnök kezdeményezése mögött egyrészt továbbra is ott van a klasszikus liberalizmussal már régóta köszönőviszonyban sem levő magyar szélsőballiberálisok torz koncepciója a „modernségről", „a felvilágosultságról" és az „európaiságról", amely értelmében a nemzet eleve valami avítt, idejétmúlt dolog, amin egy modern értelemben vett európéernek orrát befogva illik túllépnie. Ugyanakkor ezen életidegen, doktriner – és a valóság által mindig megcáfolt - megközelítés mellett a hideg, gonosz számítás is ott rejtőzik. 2004-ben ugyan az „igen" szavazatok győztek, de egyrészt nem olyan mértékben, hogy a kettős állampolgárságról szóló népszavazás érvényes legyen, másrészt a nemek aránya meglehetősen nagy volt.

Gyurcsány valószínűleg arra számít, hogy a magyarországiak jelentős része még ma is úgy tekint a határon túli magyarokra, mint 13 évvel ezelőtt – idegenként, kívülállóként, aki potenciális veszélyt jelenthet az életszínvonalára. Ezért arra játszik, hogy ezen ellenérzések felmelegítésével, felkorbácsolásával tematizálja a közbeszédet, és növelje támogatóinak táborát.

Nem akarjuk a naivat játszani, és tudjuk, hogy a politikán nem érdemes a moralitást számon kérni, de azért végiggondolásra javasolnánk azt a kérdést, hogy vajon mekkora sportértéke van a határon túl élő, anyanyelvhasználatukban, anyanyelvi oktatásukban folyamatos korlátokba ütköző, azokért folyamatosan küzdeni kényszerülő magyarok elleni gyűlöletkeltésnek?

Milyen vezető válna abból a politikusból, aki továbbra is csupán abban látja a politikai tőkekovácsolás lehetőségét, ha éket ver az anyaországi és az elszakított nemzetrészek közé?
Gyurcsány Ferenc mostani kampánya is azt jelzi: érdemes lenne végre tényleg kidolgozni valamilyen összmagyar nemzeti minimumot. Amelynek egyik alapja az lenne, hogy az anyaországi pártok nem teszik a választási kampány részévé az amúgy is sok helyen komoly nehézségekkel küzdő határon túli magyarok kérdését, nem akarják napirendre tűzni, hogy az utódállamokban amúgy is gyakran jogfosztás sújtotta közösségek tagjaitól már az anyaország is jogokat vegyen el.

Ez nem jelenti azt, hogy a kampányban semmilyen formában nem eshet szó róluk, hiszen bármely párt bármikor kampányolhat a körükben, abban reménykedve, hogy megszerzi a szavazataikat. Persze tudjuk: Gyurcsány a 2004-es uszítókampány óta nagyon jól tudja, hogy néhány, ideológiai alapon elvakult hívén kívül más sohasem húzná be az x-et a pártja mellé a határon túl. Ezért is zárná ki a határon túliakat a választópolgárok közül, hogy más párt se kaphassa meg a voksukat.

Ez azonban legyen az ő baja. Aki képtelen elfogadni a nemzeti minimumot, az magára vessen. És viselje a következményeit.

 

0 HOZZÁSZÓLÁS
Makkay József 2019. május 16., csütörtök

A kisajátított Úzvölgye

Tanulságos történet volt számomra a napokban eljutni az Úzvölgyébe, és testközelből látni mindazt, amiről immár bő két hete beszél az erdélyi magyar közvélemény. A haditemetőjéről ismert település Erdély és Moldva határán ma már lakatlan végvárként áll a keleti végeken.

Kiss Judit 2019. május 15., szerda

Mindennapi medvéink, mindennapi tévedéseink

Hogy mi minden húzódik a fölöttébb összetett, folyton napirenden lévő medvekérdés mélyén és mögött, abban igencsak könnyen eltévedhet az, aki tisztábban akar látni az okok, okozatok és megoldási lehetőségek labirintusában.

Pataky István 2019. május 14., kedd

Az USR-lufi és a lájkok

Itt van ez a Mentsétek meg Romániát (USR) nevű, pártnak látszó valami. Új, friss erő egy olyan választási szövetségessel, aki egyetemistaként Gheorghe Funar környezetében kóstolt bele a politikába, majd egyszer csak a miniszterelnöki székben landolt.

Balogh Levente 2019. május 13., hétfő

Megússzák Iliescuék?

Egyelőre úgy tűnik, illúziónak bizonyult, hogy esély nyílhat mindazon egykori politikai és egyéb vezetők felelősségre vonására, akiknek azt „köszönhetjük”, hogy Románia közel harminc évvel ezelőtt képtelen volt végérvényesen lerázni magáról a posztkommunista elitet.

Balogh Levente 2019. május 10., péntek

Történelmi mosolydiplomácia

Történelmi jelentőségű eseményként harangozták be a csütörtöki nagyszebeni informális európai uniós csúcsot, amelyen az EU jövőjéről határoznak a résztvevő állam- és kormányfők.

Makkay József 2019. május 09., csütörtök

Orbán Viktor Erdélyben

Orbán Viktor magyar miniszterelnök erdélyi látogatása éppen olyan természetes dolog kéne hogy legyen, mintha valaki felkerekedik, és meglátogatja a szomszédos országban élő ismerőseit vagy rokonait. De ezt sokan mégsem így gondolják.

Balogh Levente 2019. május 07., kedd

Verespataki aranylázálom

Több mint másfél évtizede tart a verespataki aranybányanyitást övező konfliktus, amelynek kimenetele még mindig teljesen bizonytalan, ugyanakkor a jelenség ismét csak rávilágít a román kormányok és illetékes hatóságok tehetetlenségére és jövőkép-nélküliségére.

Kiss Judit 2019. május 06., hétfő

Egy ötlet mint öngól

Senki nem vitathatja, hogy a romániai magyar diákoknak joguk lenne ahhoz, hogy épp annyi eséllyel induljanak a nagybetűs Életbe, és úgy érvényesüljenek a hazai társadalomban, mint többségi társaik.

Balogh Levente 2019. május 03., péntek

Gyümölcsöző magyargyűlölet

Nagy meglepetést nem jelent, ugyanakkor nagyon élethű képet fest a romániai valóságról a legfrissebb közvélemény-kutatás, amely a pártok népszerűségét vizsgálta.

Makkay József 2019. május 02., csütörtök

A minden határt túllépő temetőgyalázás

Már szinte meg sem lepődik az ember, amikor a magyarellenes megnyilvánulások hosszú sorában ezúttal magyar temetőgyalázást követ el a román hatalom a Bákó megyei Dormánfalva önkormányzata révén.

Vélemény
Makkay József: A kisajátított Úzvölgye

Tanulságos történet volt számomra a napokban eljutni az Úzvölgyébe, és testközelből látni ...

Kiss Judit: Mindennapi medvéink, mindennapi tévedéseink

Hogy mi minden húzódik a fölöttébb összetett, folyton napirenden lévő medvekérdés mélyén ...

Pataky István: Az USR-lufi és a lájkok

Itt van ez a Mentsétek meg Romániát (USR) nevű, pártnak látszó valami. Új, friss erő egy olyan választási ...

Legnézettebb