VEZÉRCIKK – Sokan a Nyugat győzelmeként értékelik azt, hogy Oroszország letett a Közép-Európa gázellátását Ukrajna megkerülésével biztosítani hivatott Déli Áramlat földgázvezeték megépítéséről.
2014. december 04., 20:342014. december 04., 20:34
Ezen értelmezés szerint Moszkva a szankciók hatására meghátrált, és immár nem kell attól tartani, hogy a vezeték révén még inkább függővé teszi az érintett országokat Oroszországgal szemben. Tény: a történelmi tapasztalatok azt mutatják, hogy Közép- és Kelet-Európa országai számára az a legjobb, ha Oroszországnak minél kisebb a befolyása a térségben.
Ugyanakkor egy probléma továbbra is fennáll: szükségük van energiára. Az ukrajnai helyzet miatt viszont az Ukrajnán keresztül érkező orosz gáz bizonytalan, hiszen Moszkva Kijev „megrendszabályozása” érdekében bármikor elzárhatja a gázcsapot. Alternatívaként egyes körök a fellendülőben levő amerikai palagáz-kitermelést említik, és azzal magyarázzák, hogy Washington hevesen ellenezte a Déli Áramlat megépítését, hogy ezáltal akarta biztosítani az európai piacot az amerikai palagáz számára.
Ez a forgatókönyv is életszerű lehet, ugyanakkor azt sem árt elfelejteni, hogy jelen pillanatban a NATO-n belüli szövetségesként Amerika az egyetlen olyan tényező, amely katonailag hatékony elrettentő erőt képvisel a térségben – az európai országok még közösen sem lennének képesek nemhogy megvédeni magukat, de erőt demonstrálni sem. Az amerikai gazdasági érdekek képviselete ezért úgy is értékelhető, hogy Washington ezáltal nyújtja be a számlát a védelemért.
És azért nem árt elfelejteni, hogy – miközben számos bírálható döntést hoz, amikor megpróbál beavatkozni egyes országok belpolitikájába – az Egyesült Államok mégiscsak a nyugati értékrendet képviseli, szemben a keleti despotizmus elemeitől szabadulni nem tudó, és talán nem is akaró Oroszországgal.
Mindemellett ha Európa nem csupán elszenvedője akar lenni a nagyok egymásnak feszülésének, akkor a közös, ütőképes haderő fejlesztése és az alternatív energiaforrások minél sürgősebb felkutatása és alkalmazása elkerülhetetlen. Ellenkező esetben beláthatatlan ideig fennáll majd az a helyzet, hogy távoli hatalmak csatáznak azért, melyik része melyikük érdekszférájába tartozzon.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!