2010. július 16., 11:522010. július 16., 11:52
A lépés szépséghibája az, hogy mindezt nem annyira az elvszerűség, mint inkább a kényszer nyomására teszi: a reformintézkedések elmulasztása miatt Románia mára csődközelbe került, így egyszerűen nincs pénz az államgépezet működtetésére. Hogy mennyire nem a kisméretű, olcsó és hatékony államapparátus kiépítése a kormány elsődleges célja, hanem a tűzoltás, azt az is jól jelzi, hogy a leépítések által eredményezett szerény megtakarítások mellett a jelek szerint immár komolyan fölmerült az egykulcsos adórendszer felszámolásának és a progresszív adózás bevezetésének a lehetősége.
Amiről sok mindent el lehet mondani, de azt a legkevésbé sem, hogy jobboldali elv volna, azt pedig pláne nem, hogy az olcsó állam képzetéhez kapcsolódna. A többkulcsos adót ugyanis rendszerint a baloldal preferálja, amely úgy véli, az állam jobban sáfárkodik majd a pénzzel, és jobban gondoskodik a polgárokról, mintha az embereknél maradna a jövedelem legnagyobb része. Már az is elég nagy baj, hogy ezáltal közvetve gyermeknek nézik a polgárokat, az azonban tetézi mindezt, hogy a munkakedvüket is csökkentik. Hiszen miért dolgozzon az ember teljes erőbedobással, ha ezáltal a keresete átlépi a magasabb adósáv határát, így az is megörténhet, hogy kevesebb pénzt vihet haza, mint ha egész nap a lábát lógatta volna?
Bárki joggal érezheti úgy, hogy a progresszív adó tulajdonképpen a jobb teljesítményt nyújtókat bünteti, miközben a bérükből lehalászott összegekből azon polgárok szavazatait vásárolja meg az állam, akik amúgy képesek volnának dolgozni, de ha már adott egy viszonylag bőkezű szociális rendszer, akkor inkább az általa biztosított juttatásokat választják. Mindez a kommunista alapelvet idézi, amely szerint akinek valamilyen okból több jutott, azt a „köz” nevében bármikor ki lehet fosztani. Az állam pénzéhségét persze a progresszív adórendszer lényegesen jobban csillapítja, mint az egykulcsos. Csak éppen a polgárok önállóságra és öngondoskodásra való hajlamát, vállalkozó szellemét sorvasztja el.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.