A bevándorlási hullám kapcsán nekünk, egyszerű embereknek el kell gondolkodnunk a közép- és hosszú távú perspektívákról.
2015. szeptember 02., 22:582015. szeptember 02., 22:58
Senki nem vitathatja, hogy az európai (ős)lakosság száma évtizedek óta csökken (a magyarok „élenjárnak” e kategóriában...), Ázsia és főként Afrika lakossága növekszik.
Minden mérvadó előrejelzés szerint jó ideig ez marad a trend. A tekintélyes olasz napilap, a Corriere della Sera nemrég azt írta, a következő húsz évben 200 millió bevándorlóra számíthat a most kb. félmilliárd lakosságú Unió (máshol nagyobb számokat is láttam). Ha az EU-vezetők kicsikarják, hogy őket egyenletesen osszák el, akkor majdnem négymillióan jöhetnek Magyarországra és hét-nyolcmillióan Romániába (amely Johannis egyik tanácsosa szerint 1800-ra is alig van felkészülve).
Lokálisabban: Kolozsváron cirka 120 ezer, az ezer lakosú Bivalyröcsögén még négyszáz bevándorló jelenhet meg. (Nem riogatás, matematika.) A bevándorló nők pedig jóval több gyereket vállalnak, mint a „modern” európai társaik (ez tény). Végeredmény? „Moldva nem a tiétek, hanem a gyerekeiteké és a gyerekeitek gyerekeié” – mondja Barbu Ştefănescu-Delavrancea ismert színművében István vajda (Ştefan cel Mare). Az olvasó cserélje ki Moldvát arra, ami neki fontos. Ha valaki azt gondolja, hogy emberöltő után nem változik meg a települése, az téved.
Ezek után élek azzal a nyilván hamis, ultraoptimista feltételezéssel, hogy minden egyes bevándorló jóindulatú, (magasan) képzett, be akar illeszkedni X. európai országba, sok a pénze (kérdezzék csak az embercsempészeket), nem szorul segélyekre stb. (Cinikus mosoly: a valóban ilyen bevándorlók neve külföldi befektető.) Kérdéseim: hogyan tanulnak meg a bevándorlók rövid idő alatt legalább középszinten beszélni magyarul/románul stb.? A gettósodást milyen módon lehet kezelni? Az olcsóbb munkaerő mennyire viszi le a béreket? A legnagyobb népsűrűségű kontinens miképpen bírja el a 40 százalékos népességnövekedést (pl. mezőgazdasági termelés, lakásállomány)?
Válaszoktól függetlenül elegendő egyetlen tétlen, a kor kihívásait megoldani nem akaró generáció, és hiábavaló lesz a(z erdélyi) magyarság elmúlt ezerszáz évi, felsorolhatatlan emberi és anyagi veszteséggel járó küzdelme a fennmaradásért. Ha nem cselekszünk, a „gyáva népnek nincs hazája” önbeteljesítő jóslattá válhat.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!