VEZÉRCIKK – Egyelőre csak találgatni lehet, milyen hatással lehet az Európai Unió többi tagállamára, ha Görögország kiszorul az euróövezetből, majd a legborúlátóbb jóslatok szerint fizetésképtelenné válik.
2015. június 28., 19:512015. június 28., 19:51
Az elmúlt napok fejleményei egyértelműen közelebb hozták a délkelet-európai országot ezeknek a forgatókönyveknek a bekövetkeztéhez, vagy amint azt Alexisz Ciprasz görög kormányfő a minap megfogalmazta: a vég kezdetéhez.
Úgy tűnik, az athéni kabinet nem hajlandó vállalni a felelősséget az EU és a nemzetközi hitelezők által rá erőltetni próbált újabb megszorító intézkedésekért, és inkább a legkönnyebb, egyúttal viszont a legkockázatosabb megoldást választotta: a nép kezébe utalta a döntést.
Nem vitás, hogy a jövő vasárnapra kiírt referendumon a görögök többsége nemmel szavaz a hitelmegállapodásra. Ehhez nem kell túlzott jóstehetség, elvégre öt évvel ezelőtt a romániai társadalom sem egyezett volna bele az ötszázalékos áfaemelésbe, a közalkalmazottak bérének 25 százalékos lefaragásába és az egyéb megszorításokba, ha Traian Băsescuék kikérték volna a véleményét.
Jelen pillanatban azonban az tűnik biztosnak, hogy a görögök így is, úgy is nehéz helyzetbe kerülnek, és egy újabb hitelmegállapodás sem húzza ki őket feltétlenül a csávából. Bebizonyosodott már, hogy a nemzetközi hitelezők nem rendelkeznek „tuti” recepttel a gazdasági szempontból gyengélkedő országok számára.
Még az is megkockáztatható: Görögország számára a Nemzetközi Valutaalap szervezésében nyújtott hitelszerződésen túl is van élet, ehhez persze ott is elengedhetetlenek a radikális gazdasági-pénzügyi reformok. Bár a két ország helyzete szerencsére nem azonos, látni kell, hogy jelenleg Románia számára is inkább teherré vált az IMF által nyújtott pénzügyi felügyelet.
Minden jel arra utal, hogy idén szétválnak Bukarest és a nemzetközi trojka útjai, ám mindez várhatóan nem okoz megrázkódtatást a hazai gazdaság számára. Ennél már az is sokkal nagyobb zavart okoz a politikai és pénzügyi porondon, hogy több mint két hete gyakorlatilag miniszterelnök nélkül maradt az ország, aki korrupciógyanús ügye miatt akkor sem javít az ország hitelén, ha külföldi „száműzetése” után hazatér.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!